Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

tett. A helyszűke következtében 1841-ben a közgyűlésnek kellett elrendelnie, hogy az egy- és ugyanazon „osztály" (kútfő stb.) iratai ne a levéltár különböző részeiben, öt-hatfelé legyenek, hanem a közigazgatási, polgári, fenyítő, árvaszéki, különböző bizottsági és biztossági, úrbéri, számadási, anyakönyvi stb. iratok „tárgyuk szerint helyeztessenek el." Ugyanakkor elrendelték azt is, „hogy a hasznavehetetlen iratok kiválogattassanak, elkülönítessenek."

128 „Mindez azonban csak jámbor óhajtás maradt." — írta szomorúan a vármegye allevéltárnoka néhány évtizeddel később.

129 Pest-Pilis-Solt vármegye levéltárában továbbra is szorgalmas, lelkiismeretes levéltárnokok dolgoztak, akik a nemesi vármegye rendkívül értékes iratait mintaszerűen tartották rendben. Ketse Péter főlevéltárnok munkáját az 1841. augusztus 30-án megválasztott Mattekovich Imre allevéltárnok segítette, akit 1842-ben József nádor — a megye főispánja — tiszteletbeli levéltárnoknak nevezett ki.

130 A magyarországi polgári forradalom idejére a vármegye legkorábban kialakult önálló hivatala, a vármegye levéltára, feladatát nagyfokú önállósággal, hozzáértő levéltárnokai irányításával mintaszerűen látta el. A nemesi vármegye büszke volt levéltárára, működésének feltételeit biztosította és a nem könnyű feladatot — az értékes iratok megfelelő elhelyezését — lehetővé tette. A levéltárban őrzött iratanyag meg is érdemelte ezt a megkülönböztetett gondoskodást. A XVIII. század végén megindult nemzeti ébredés és ezzel kapcsolatban Pest vármegye kiemelkedő szerepe az iratokban jól nyomon követhető. A XIX. század reformmozgalmainak élenjáró szervezete volt Pest vármegye vezérkara, így a magyarországi reformmozgalom kutatásának felbecsülhetetlen értékű forrás bázisát őrizte meg gondosan vármegyénk levéltára. II. A POLGÁRI KORI MEGYESZERVEZET LEVÉLTÁRA 1848-1950 Ez a teljes évszázadot magában foglaló korszak sem a közigazgatásban, sem pedig a megyei levéltár fejlődésében nem egységes. Általános jellemző azonban, hogy a levéltárak szerepe, jelentősége alapvetően megváltozott. Kedvezőtlenül hatott hogy a nemesi önkormányzat eltörlésével a különböző feudális előjogokat, kiváltságokat bizonyító levéltár kiemelt jelentősége megszűnt. Az önkényuralom éveiben politikai okokból pusztították a megyei önkormányzatok iratait. A polgári kori közigazgatási szervezet kiépülésével a levéltár egyike lett a megye hivatalainak és a levéltárnokokat is bekapcsolták a közigazgatás mindennapi menetébe: a hivatali szervezet napi működését elősegítő feladatokkal bízták meg őket. Szakképzett és a történeti forrásanyaggal tudományos igényességgel foglalkozó levéltárnok kevés volt, és ezeket is elvonták egyéb közigazgatási feladataik, vagy a levéltárakra korszakonként háruló egyes, kiemelt feladatok: pl. nemességkutatás vagy a korszak végén a származás és állampolgárság igazolások. „A letűnt kor iratai muzeális értékké váltak és elegendő volt, ha azt tudták róluk, hogy jól el vannak zárva."

131 64