Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
A korszak egészére jellemző az 1930-as évek kiváló levéltárosának a levéltárak helyzetéről írott megállapítása: „Az önkormányzati hatóság jóindulatú közömbösséggel, de esetleg nem titkolt lassúsággal és mellőzéssel kezeli a közigazgatás életében csak ballasztnak tekintett levéltárat." 132 Rendkívül káros volt, hogy a megyei önkormányzat a levéltárat saját szakhivatalának tekintette, ott elhelyezni más iratanyagot nem engedett. így pusztultak el gyakorlatilag teljesen a községek feudális és korai kapitalista kori iratait és a vállalatok, üzemek irategyüttesei is. De legalább ugyanilyen mértékű pusztulás érte a családi levéltárakat is. A rendiség megszűnésével a családi levéltárak kiemelkedő jogbiztosító szerepe megszűnt, tulajdonosaik nem törődtek vele „teljes közönyösséggel heverni hagyják az előttük semmi értékkel, semmi beccsel nem bíró okmányokat". 133 Az abszolutizmus és a kapitalista társadalom hosszú évtizedei alatt a levéltárnokok gondjai jelentősen megnőttek. A közigazgatási apparátus szakosodásával és felduzzadásával hihetetlen mennyiségű aktatömeg zúdult a levéltárakba, amelyek megőrzése többnyire megoldhatatlan gondot jelentett. Egységes állami irányítás, kialakult történelmi forrásértékelés hiányában az iratok szakszerű selejtezése sem volt megoldott. „A vármegyei levéltárnokok, a megyei alispáni hivatal szakapparátusának tagjaként, egyéni hajlamaiknak, érdeklődésüknek, felkészültségüknek megfelelő mértékben — és tegyük hozzá: színvonalon — foglalkoztak a levéltár sajátos feladatainak ellátásával, a gondjaikra bízott levéltári anyag hasznosításával, az abban rejlő lehetőségek kiaknázásával." 134 A feudális korszak végén Pest-Pilis-Solt vármegye mintaszerűen kezelt, gondosan őrzött levéltári anyaga a polgári korszak végére több mint 4000 állványfolyóméter terjedelműre duzzadt, amelynek jelentős részét levéltári iratok tartós tárolására alkalmatlan pincékben őrizték. 1. Pest-Pilis-Solt vármegye levéltára 1848-1876 a) A polgári kor megyei közigazgatásának kialakulása A nemesi vármegye az 1848. évi forradalmi törvényekkel jogilag megszűnt. Ezt azonban természetesen nem követhette azonnal az igazgatási szervezet teljesen új kiépülése. A teljes polgári átalakulás — nem csekély mértékben a politikai élet függvényeként — csak hosszas folyamat eredményeként alakult ki. A polgári kori megyeszervezet alapjai azonban 1848-1872 között fejlődtek ki. A forradalmi törvények közül a 1848. évi 16. te. intézkedett a megyei önkormányzatok működéséről. Ennek nyomán a választott, önkormányzati szerv — Pest-Pilis-Solt Vármegye Bizottmánya — 1848. május 1-én ült össze. Ez a testület — bár politikai jelentősége a követválasztás jogának elvesztésével csökkent — továbbra is a legfontosabb szerepet töltötte be a megye igazgatásában. 135 A Bizottmány vezetője szintén választott tisztviselő, az alispán lett. A megyebizottmány új tisztikart nem választott, a megye közigazgatása is lényegében a korábban kialakult forma szerint történt. Változás csak az igazságszolgáltatás átszervezésével tör65