Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

X. Körrendeletek (circularia) XI. Nemesi felkelési iratok (insurrectionalia) XII. Árvaszéki iratok (orphanalia) Ballá az egyes fő tárgycsoportokon belül egyéb sorozatokat is elkülönített, így pl. az I. kútfőn belül az országgyűlési iratokat, a IV-es kútfőn belül tagosítások, határrendezések, legelő elkülönítések, a VII-esen belül legfelsőbb rendeletek (benignae resolutiones), leiratok (intimata), utasítások (mandata) stb. Ballá a közgyűlés elé kerülő peres ügyeket is bevezette a generalis elenchusba és kimutatózta azokat, de ezeket nem a 12 kútfő valamelyikébe, hanem külön sorozatba helyezte, („iuridica acta"), majd ezeket is újból jegyzékelte és mutatózta. Külön feladatot jelentett számára, hogy a II. József-féle iudicium subalternum megszűnése után visszaállított bírósági gyakorlat során keletkezett iratokat — melyet az ún. Pertárban (archívum iudiciale) helyeztek el, szintén az ő feladata volt kezelni. A levéltárrendezési és az irattár kezelési feladatait Ballá csak rendkívüli erőfeszítéssel tudta ellátni. 1790. július 17-én írta egyik kérelmében: „... a hivatalom olyan nehéz, hogy az állásomból 3 napon át a közösség hátránya nélkül nem tudok távol lenni."

105 Leírása szerint „a rendtartás szerint" kezeli a régi ügyek iratait a levéltárban, végzi az elenchusok kitöltését és a régi jegyzőkönyvek vezetését, vezeti a nemesek katalógusát és készíti a különböző összesítéseket. „Éjjelnappal hivatalban kell lennie, ezen kívül ellátni a judicium subalternum eltörlése utáni, a bíróságnál keletkező ügy iratainak kezelését." Véleménye szerint a törvénykezési levéltár rendezése és lajstromozása jól halad, a közigazgatási iratok nagyobb terjedelme miatt a rendezés lassúbb és a lajstromok készítése sem kezdődött ekkor még el. (Ez a lajstromozás 1787. augusztus 1-én maradt félbe.) Ballá Gábor kérelmének aláírása: „Gabriel Ballá Regestrator et Archivárius." Fáradságos munkáját, a rendezett levéltár megteremtését a vármegye közönsége is elismerte: az ország levéltárosai közül a legmagasabb fizetést kapta és 1804. március 7-én táblabírónak nevezték ki.

106 Pest vármegye megbecsülte levéltárnokát és levéltárát. A két szobából álló levéltári helyiség és a levéltárnok szobája a főjegyzői hivatal szomszédságában volt. A levéltár védelmére vonatkozó helytartótanácsi rendeleteket Pest vármegye az elsők között hajtotta végre, mint tette azt 1800-ban is, amikor a megyék a levéltárak jobb elhelyezésére kaptak utasítást.

107 A XIX. század elején a vármegyék által intézendő ügyek megszaporodtak és „ekkor indult meg az adhoc vagy hosszabb tartamú célzattal felállított bizottmányok rendszeres működése. Ezek a bizottmányok, comissiók, deputaciók, nem ritkán egy hivatal ősévé váltak, mint például az árvák ügyelő küldöttségből lett a későbbi árvaszék."

108 Ezzel párhuzamosan a vármegyék fokozatosan „kinövik" székházukat, és egyre-másra kérik az engedélyt a székház bővítésére. Pest vármegye 1804-ben majd 1806-ban kért engedélyt, de nem kapott. Az 1808-as újabb kérelemben az egyik fő érvként „a legbátortalanabb helyen levő leveles Tárház" tűzveszélyes helyzetét hangsúlyozták.

109 A vármegye közigazgatási teendőinek kibővülése az ügyiratok számának jelentős növekedését eredményezte. így a levéltárba beérkező ügydarabok száma is olyan tetemesen megnőtt, hogy a vármegye indokoltnak tartotta a levéltárban dolgozók létszámának növelését. 1805. szeptember 24-én már kimondottan „vicearchivarius-t" kértek, amelyet azonban a Helytartótanács elutasított.

110 1811-ben újból kérték a levéltári segéd felvételének engedélyezését. Érdekes és tanulságos a 59