Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Szabó Attila: Mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Pest megyében 1945–1949

méshozamai alacsony szintűek voltak. Pl. az Abonyi járás szövetkezeteiben 1949ben a búza termésátlaga 4—8 q/k. hold volt.

150 Az állattenyésztésnél nehéz volt a helyzet az abrak és zöldtakarmány hiánya miatt.

151 A törzsállományt sok helyen betegség és szakképzetlen gondozók hanyagsága tizdelte.

152 A termelőszövetkezetek élére tanulatlan (viszonylag fiatal) parasztemberek kerültek.

153 (Pl. a Ceglédi járásban a termelőszövetkezeti csoportok elnökeinek 1950-ben az átlagos életkora 38,5 év volt). Ezek az elnökök a tagokkal együtt dolgoztak még a későbbi években, is, amikor több száz holdas lett a szövetkezet területe. A képzetlen vezetőket (elnököket, brigádvezetőket, könyvelőket) később aztán rövid tanfolyamokon próbálták felkészíteni feladatuk ellátására. Nemcsak a gazdasági felszerelés, a szakember hiányzott a kezdeti években, hanem olyan elemi feltétel sem volt meg, mint tsz irodaépület (vagy helyiség). Átmeneti megoldásként az elnök, vagy valamelyik tag lakásán, a tanácsházán, vagy az iskolában jöttek össze esténként.

154 Az „irattár" az aktatáskában volt. Komoly gond volt ilyen körülmények között a tagság megélhetése. A megtermelt termésmennyiség általában nem futotta még a saját ellátásra sem.

115 A nehézségek miatt az első termelőszövetkezetek nem voltak csábító példák az egyéni gazdák számára. Az új szövetkezetek technikai bázisát elsősorban az 1948-ban létrehozott gépállomások jelentették. Az országban 1948-ban 110, 1949-ben 221 gépállomás, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében ebben az időben, 10, illetve 21 gépállomás volt.

156 A 21 gépállomásból 10 volt Észak—Pest megyében: Abonyban, Alberti—Irsán, Gyomron, Nagykőrösön, Örkényen, Pátyon, Szentmártonkátán, Tápószelén, Tökölön és Váchartyánon. Vagyis nagyjából járásonként hotak létre egy gápállomást. Természetesen az első években a talajmunkák és más gépi munkák elvégzésében részben saját erőre voltak kénytelenek támaszkodni a termelőszövetkezetek, mivel a gyenge felszerelésű, állandó szervezési problémákkal küszködő gépállomások nem tudták az elvárt segítséget nyújtani.

157 A gépi, technikai segítségen kívül szakmai és politikai ellenőrző feladatokat is elláttak a gépállomások. Összefoglalás A felszabadulás után a földreform végrehajtása idézte elő a legnagyobb változást Pest megye agrárstruktúrájában. 366 ezer k. hold földet osztottak ki 49.550 igénylő között. A legtöbb juttatás a Nagykátaiés a Buda környéki járásban volt. Az utóbbi területen a tömegesen kitelepített német lakosoktól visszamaradt földek magas száma tette lehetővé a nagyarányú földhözjuttatást. A földosztással a mezőgazdaság szerkezete teljesen kisüzemi lett. A földet kapott újgazdák óriási erőfeszítések árán tudták a termelést megindítani parcelláikon a hiányos felszerelés, szaktudás és tőkehiány miatt. Az állam már 1945-ben megkezdte kiépíteni a földművesszövetkezeti hálózatot a mezőgazdasági termelés megszervezésére. Tevékenységében fontos szerepet kapott az újgazdák segítése eszközzel, hitellel, szaktanáccsal stb. A parasztság öntudatosabb része, elsősorban a földhözjuttatott cselédség a földosztás pillanatától kezdve kereste a lehetőséget a szövetkezeti gazdálkodás megteremtésére. Azonban kellő irányítás hiányában spontán szövetkezeti társulás csak szórványosan jött létre a megyében. 1945-ben a jeles földmunkásmozgalmi 522