Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Pásztor Mihály: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának pedagógus fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után

10. Bleyer Sándor polg. isk. tanár. Munkástanács tagja, művelődési osztály tagja, a sajtó bizottság elnöke — régi szocialista. 11. Oláh Dezső pol. isk. tanár, agitátor tanfolyamot vezetett, a kurzuson nagy szociális tudásának vitáival olyan fényes tanújelét adta, hogy a tanf. vezetője külön megdicséri és igen gyakran szabadságolja ... a tanfolyamon 60 tanító vett részt s így kívánom az egész testület igazoltatását. 1919. aug. 30-án. István Albert áll. tanító mint feljelentő." Ténykérdés: a monori áll. isk. gondnoksága kizárólag tanítónők, tanítók fegyelmije „érdekében" intézkedett. Óvónő neve véletlenül sem merült fel vagy került bele névsorukba. István Albert tanító „feljelentésében" található dolgok többsége olyan, amiről akkor Monoron a „fél falu" tudhatott, így a gondnokság is. „Összharagjukat" viszont a tanítókra öntötték, aminek egészen potnos, lényegi okát ma nehéz lenne kideríteni. István Albert tanító aug. hó 30-án írta levelét, s nem gondolhatta, hogy a mindenkire nézve kötelező „igazolási" javaslatával nyitott ajtókat döngetett, mert Friedrich István miniszterelnök vonatkozó rendelete egyidőben juthatott a vármegyei tanfelügyeló'ségre az ő soraival. Az „igazoló eljárás" „érdekes" lehetett Monoron — és bizonyára a megye legtöbb iskolájában — hiszen az eddig közöltek tanúsították: nyugodtan felfüggeszthették volna a tantestület egyik felét először, aztán a megmaradt felének a felét másodszor, mert egy „blankettaszöveg" szinte minden Tanácsköztársaság alatt működött tanerőre „ráakasztható" volt. Viszont: valakinek tanítaniok is kellett — s ezt a monori gondnokság is jól tudta. István Albert tanítónak nem lehettek „kétségei" saját sorsára vonatkozóan: ,,... jelentem Nagyságodnak, hogy mint a munkástanács tagját f. hó 5-én letartóztattak honnan a czeglédi fogolytáborba internálni akartak, a román katonai parancsnokságok azonban az ottani kihallgatásom után azonnal szabadlábra helyeztek ..." Fegyelmijét — Mandich Marin, Hoffmann Richárd, és többekével együtt — elrendelte a közigazgatási bizottság. Nem taníthattak, fizetésük harmadát kapták. 1922. április 9-én a következőket jelentette a monori járás főszolgabírója a főispánnak: „... a monori intelligensebb társadalmi férfiakkal folytatott beszélgetésekből, másrészt ... a 3 napot igénybevevő fegyelmi vizsgálat folyamán állapítottam meg ... Istvánt általánosságban rokonszenves egyéniségnek tartották ... képzettsége és általános műveltsége az általános tanítói színvonalon jóval fölötte áll .. ."

38 A főszolgabíró — érthetően — igyekezett mindent megtenni István Albert tanító érdekében, amit egyáltalán megtehetett, de ez csak évekkel később járhatott némi eredménnyel, amikor 1926. április hó 16-tól saját költségére máshová „áthelyezhette" magát — ha tudott állást szerezni. A „feljelentés" valójában nem képezett feljelentést, de tartalma egyértelműen utalt arra, hogy a gondnokság saját „álláspontjának" kialakításánál a Tanácsköztársaság alatti szereplés eltörpülhetett ezen testület „más" indítékai mellett. István Albert tanító meglátásaival nem állt egyedül, mert Monor plébánosa szintén tollat ragadott — kicsit később — Rajicsné Schmidt Róza érdekében. Rajicsné „vádpontjaival" korábban megismerkedtünk, amelyeknek kivédése céljából a plébános „nyilatkozatban" jelentette ki: „Nevezett tanítónőt mint gondnoksági tag — és volt h. elnök 12 év óta ösmerem. A monori tantestületnek egyik legbuzgóbb, legpéldásabb tagja, aki teljesen a tanügynek él. A kommunizmus alatt többet nem tett, mint a tantestület összes tagja — hogy eljárt a kötelező tan438