Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben
hasonló iparügyi szabályrendelet figyelembevételével. 17 Ezután a megyei közgyűlés 1874. márc. 19-én a 91. kgy. szám alatt újra foglalkozott az üggyel, a tanácskozás eredménye az lett, hogy — a fővárosi és a vidéki viszonyok különbözőségére hivatkozva — a szabályrendeletet módosítatlan szerkezetben és szövegezésben terjesztették fel újólag a miniszterhez. Nem sokkal később a megyei közgyűlés (626/1874. kgy. szám alatt) olyan határozatot hozott, hogy kérik a minisztertől, hogy a szabályrendeletet — észrevételei kíséretében — mielőbb küldje vissza, mert annak hiánya „sok zavart idéz elő, s mennyi panaszra szolgáltat alkalmat." Ilyen előzmények után érkezett meg a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 10749/1874. számú leirata, melyben részletesen felsorolják a megye iparügyi szabályrendeletében észlelt — és kijavítandó — hiányosságokat. Az alábbiakban csupán a főbb kifogásokat említem: — a bevezetőben lévő „engedély" kifejezés helyett egy alkalmasabbat kell keresni, mert „az ipartörvény 1. §-ához képest engedélyhez kötött iparág nincs;" — ki kell hagyni azokat a részeket, melyek az italméréssel kapcsolatban a regale jog címén alapuló italmérés miként való gyakorlására vonatkoznak, mert az ipartörvény 105. §-a értelmében nem esik ezen törvény alá az olyan italmérés, mely a királyi kisebb haszonvételek sorába tartozik; — csak bírói ítélettel lehet valakit eltiltani az iparűzéstől; — a díj- és nem „ár"-szabás az iparhatóságot csupán a törvény 5. §-ában említett iparágak tekintetében illeti meg; — a 25. és 46. §-ban kifejezett szándék nem elfogadható, mert az ipartörvény 104. §-a szerint az ezzel ellentétben álló szokások és gyakorlatok érvényüket vesztik; — a 28. §-ban említett biztosíték nagyságát már ebben a szabályzatban kell meghatározni; — a 38. §-ban említett „iparhatóság" helyett „közigazgatási hatóság" teendő; — a 41 —42. §-ban lévő elévülés ideje 1 év helyett 3 legyen; — a kihágások büntetésénél rendőri büntetések is előfordulnak a törvény szerint, ezért ilyen értelemben kell módosítani a szabályrendeletet; — a 62. §-ban a „harmadik" szótól kezdve a szöveget végig ki kell hagyni, tekintettel az ipartörvény 84. és 91.§-ára. A fentiek figyelembevételével kellett a szabályzatot kijavítani és újból felterjeszteni a minisztériumba. 18 Az elsőfokú iparhatóságok feladata igen sokrétű volt. Ők szolgáltatták ki az iparengedélyeket, melyek szinte minden korlátozás nélkül kiválthatók voltak. A képesítés elvét száműző ipartörvény — később oly sokszor bírált — első pontja értelmében ugyanis „a magyar korona területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt, bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol, önállólag és szabadon gyakorolhat." Gyámi beleegyezéssel a kiskorúak, üzletvezető alkalmazásával pedig jogi személyek számára is lehetővé vált az iparűzés. Az iparos halála után az özvegy is folytathatta férje iparát, sőt a kiskorú Örökösöknek is joga volt ehhez, bár ebben 400
