Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben
készítéséről intézkedett. A törvény 5. §-a szerint néhány ipar gyakorlására a törvényhatóságok a törvényes kereteken belül, a helyi viszonyoknak megfelelő, általánosan kötelező szabályokat hozhattak. Ilyen iparág volt a szállodák, kocsmák és kávéházak tartása, zálogra való kölcsönzés, cselédszerzés, kéményseprés, tűzi játékszerek készítése, rendes járati, időhöz kötött személyszállítás és azok ipara, kik közhelyeken a közönség számára személyszállító eszközöket tartottak készen, vagy szolgálataikat ajánlták, mint pl. hordárok, bérszolgák stb. Pest megye már 1873-ban elkészítette a saját iparügyi szabályzatát, mely „Pest, Pilis és Solt t.e. vármegyék iparügyi szabályrendelete az ipartörvény 5-dik §-ában felsorolt iparágak gyakorlása iránt" címet kapta. Ebben azokat a feltételeket és módozatokat ismertették, amelyek szükségesek voltak a vármegye területén az említett iparágak engedélyezéséhez. A szabályrendelet 3 fő részből állt. Az első rész (1 —7. §) az alábbi általános szabályokat tartalmazta: „l.§. Szálloda-, vendéglő-, korcsma- és pálinkamérési üzlet, a még törvény szerint fennálló kir. kisebb haszonvételi jogra való tekintettel, csak az illető regalejogosultnak előleges engedélye és az ezen engedély felmutatása után kinyerendő iparhatósági igazolvány mellett nyitható. 2. §. Érintetlenül hagyatik az eddigi törvényes gyakorlat, mely szerint szőlő tulajdonosok és bortermelők saját termésű boraikat nemcsak hordókban, de rendesen dugaszolt és pecsételt, vagy ólomlemezzel ellátott palaczkokban is, saját helyiségeikben, de az álló és ülő vendégek, s így a korcsmaszerű mérés és fogyasztás teljes kizárásával eladhatják; s bejegyzett czégű anyag-, fűszer- és vegyes kereskedők honi és külföldi csemegeborokat, külhoni sereket és édesített alcohol tartalmú italokat kellőleg dugaszolt, lepecsételt vagy lemezzel lezárt és czímmel ellátott üvegekben, s legalább 30 Beaumé fokot tartalmazó szeszt iparosoknak, kik mesterségük folytatására, vagy másoknak, kik házi célokra szükséglik kissebb mértékben árulhatnak. 3. §. Mindazok, kik szálloda, korcsma, pálinkamérés, zsibárúskodás, zálogra való kölcsönzés, cselédszerzés, rendes járati időhöz kötött személyszállítás, végre hordár vagy bérszolga iparágaknak egyikét gyakorolni kívánják, az ipartörvény 1. 2. és 3-dik §-aiban elősorolt kellékeken kívül még megbízhatóságukat is tartoznak községi vagy hatósági bizonyítvány által igazolni. 4. §. A kávéház, kávémérés, zsibárúskodás, zálogra való kölcsönzés, cselédszerzés, kéményseprés, személyszállítás és hordár iparüzletek számát a szükségesség, továbbá közbiztonság, közerkölcsiség, közegészség s más közérdekek tekintetéből az iparhatóság korlátozhatja. 5. §. A cselédszerzés, kéményseprés, személyszállítás és hordár iparüzletek árszabásai az illető iparhatóságnak bemutatandók és szükség esetében ez által a körülményekhez képest szabályozhatók. 6. §. A korcsma, pálinkamérés, kávéház, kávémérés, cselédszerzés, zálogra való kölcsönzés és hordár iparüzletekre nyert iparhatósági igazolványok rendőri tekintetekből, minden hat évben megújítandók. A megújítás a törvény- és ezen szabályrendeletben foglalt feltételek mellett történik, azon különbséggel, hogy az eljáró iparhatóság a megújításért folyamodónak üzleti magaviseletét is tartozik az általa vezetett lajstromokból megvizsgálni. 7. §. Ennélfogva a történt bejelentésekről és üzleti kihágásokról az elsőfolya394