Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860

A birtokkormányzat egész rendszerét 1851. szeptember 22-én (Eger) szabályozta a püspök, mely lényegében a következő formájában az ő ideje alatt változatlan maradt. A jószágkormányzói tisztségről — írta — később rendelkezik. A prefektust (Bubla Ágoston) „ügyei Igazgatójának" (iurium director) és levéltári felügyelőnek nevezte ki. A számvevői (id. Réty Károly) állomást a „jószág rendezéséig" meghagyta; írnok nélkül. Maradt a főpénztári hivatal (főpénztáros Rigler Ferenc) is, de megszüntette a főpénztáros mellett működő pénztári ellenőri tisztséget. Ez lett a sorsa a jegyzői, a mérnöki és a pesti fabiztosi állomásoknak is. A tiszttartó (Thier József) továbbra is vezette az alsónémedi birtokot, de egyben a jószágkormányzó „segéd"-jeként is tevékenykedett. Kijelölte az alpári számtartó és az egyes ispánok illetékességi területét: az alpári számtartóhoz (Neográdi József) Alpár és Rékas; a váci ispánhoz (Thury László) Kösd, Verőce, Cselőte és Nagyszál (Naszály), a verőcei faraktár és sertésólak, a migazziburgi kert és szőlő; a püspökhatvani ispánhoz (Krakker Ferenc) Püspökhatvan, Püspökszilágy, Alsósáp, Szór, Alsópenc, Cseres és Galambos; a kallói ispánhoz (Kultsár János) Kalló és Magyalos; a veresegyházi ispánhoz (Krenedits Antal) Veresegyháza, Szada, Mogyoród, Kistarcsa és Szentjakab: a nógrádi ispánhoz (Uhlár Mihály) Nógrád, Udvarhely, Borsosberinke, Berkenye, Szendehely és Katalina tartozott. A váci kasznár (Pajor Mátyás) kötelessége, hogy kezelje a pincét és egyúttal ellássa az udvarmesteri teendőket is. A püspök gondoskodott a hivatalából elbocsátott pénztári ellenőr, mérnök, jegyző és a pesti fabiztos sorsáról, amikor évi 300 vft nyugdíjat biztosított nekik fejenként, „míg valami hivatalt akár nálam, akár másutt nyerhetnek". Megtiltotta az ügyigazgatónak és az ügyésznek, hogy az uradalmi ügyeken kívül másokéval is foglalkozzanak és hogy külön gazdálkodást folytassanak. Az uradalmi hajdúi állásokból csak négyet hagyott meg, kettőt a püspöki udvarnál, egyet-egyet a főpénztárnál és a kasznárságnál. A cselédek számát lényegesen nem változtatta meg, akik „ez úttal eddigi szolgálataikban s béreiknél maradnak."

116 A rendeletnek fontos vonatkozása az, hogy nem említi a tiszti ülést, vagyis lényegében megszüntette azt. Űj tisztséget, a jószágkormányzóit állított fel; a prefektust pedig — helyettes főtiszti megbízásának lejártával — eredeti funkciójába helyezte vissza: kinevezte jogügyigazgatónak. A püspök a tisztséggel szembeni elvárásait 1851. december 17-én már Vácott keltezett levelében írta le: „...nem mulaszthatom el most sem, hogy Önöket ismételve fel ne szólítsam, miszerint gazdasági ügyeimben a legnagyobb hűséget tanúsítani, minél lelkesb szorgalmat kifejteni, s különösen jószágkormányzómnak a gazdaság célszerűbb folytatására gondosan teendő intézkedései, s minden rendelései iránt pontos engedelmességgel viseltetni sérthetetlen kötelességüknek ismerjék ... kívánom, hogy Önöknél, valamint szent hivatalom érdekében ... segédkezekre találjak ... Ezt pedig kiváltképpen akkint látom eszközölhetőnek, ha Önök egyéb híveimnek mindenekben jó példát adandanak".

117 A birtokirányítás fenti szervezeti kialakításának okait keresve rá kell irányítanunk a figyelmet egy személyes vonatkozású tényezőre is, arra, hogy a püspök 360