Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860

majd testvéröccsét nevezi ki jószágkormányzónak, Roskoványi Boldizsárt.

118 Az új tisztség létrehozásakor nyilvánvalóan ez is — de nem döntő — szerepet játszott, hiszen az új főtiszt állhatott volna továbbra is a megmaradó tisztiszék fölött. Az uradalom egyetlen testületi szervének megszüntetése más okból történt. A jobbágyfelszabadítás — mint már korábban jeleztük — felkészületlenül érte az uradalmat, s a „zavaros" időkben hatékonyabb megoldásként kiemelkedő hangsúlyt kapott az egyéni vezetés és az ehhez szorosan kapcsolódó utasításos birtokirányítás. A birtokokon kintlevő tisztek tanácskozásra való behívása az uradalom központjába az 1848 utáni feszült időszakban helytelen lett volna; célravezetőbbnek látszott a gazdálkodás megszervezésének egy kézben történő összevonása. A kamara a püspök királyi kinevezésével átruházta az uradalom irányításával kapcsolatos összes jogot.

119 A püspöknek a birtokkormányzatban betöltött szerepe hasonló a kamaráéhoz, habár annyi joggal — hiszen az egyházi birtokok a püspöki szék betöltése után is az uralkodóé maradtak — mégsem rendelkezett. Például nem dönthetett a birtokot érintő földeladás- és vásárlás, hitelek felvétele ügyében, de a kamara (Pénzügyigazgatóság) engedélye kellett ahhoz is, hogy hosszú időre (30 évre) kőszénkutatásról szóló haszonbérleti szerződést kössön.

120 Mint az előzőekben láttuk, a püspök joga volt, hogy az uradalom személyi ügyeiben döntsön; kinevezhetett vagy leválthatott tiszteket és cselédeket egyaránt. A püspöknek terjesztette fel jóváhagyásra a kormányzó — 1851 végéig még a tiszti ülés és a prefektus is — az összes haszonbérleti szerződést.

121 A püspök intézkedett a majorsági gazdálkodáshoz szükséges munkaerő és munkaeszközök biztosításáról, az ő tudtával történtek a különféle termények eladásai, de a gazdálkodást érintő kisebb jelentőségű ügyekben is — pl. a sánta juhok megfelelő ápolása, vetőmag beszerzése — az ő szava érvényesült.

122 Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a püspök, kormányzói előterjesztés és véleményezés alapján, döntött és elvi állásfoglalást adott a gazdaság egészét felölelő, vagy csak annak egyes részleteivel kapcsolatos kérdésekben. A végrehajtás megszervezése és irányítása pedig már a jószágkormányzó feladata volt. A jószágkormányzó A végrehajtó apparátus élén a jószágkormányzó, Roskoványi Boldizsár, a püspök testvéröccse állt, akit a püspök 1851. október 26-án nevezett ki e tisztségre. Főtisztként neki volt a legmagasabb jövedelme, igaz, hogy a legnagyobb felelősség is az ő vállát terhelte.

123 1851 végén, mikor még működött a tiszti ülés, a kormányzó e testületnek mutatott be ölfa eladásáról szóló szerződést,

124 de a tisztiszék megszüntetésével már csak a püspöknek kellett beszámolnia az elvégzett munkáról. A kormányzó jóval nagyobb jogokkal rendelkezett, mint amekkorával a prefektus a püspöki széküresedés idején bírt. Önállóan vásárolhatott és eladhatott terményeket, a kiadásokat ő maga utalványoztathatta.

125 Önállóan intézkedett az uradalomhoz a különféle hatóságoktól beérkező ügyek elintézésében,

126 illetve a kormányzó jelölte ki egy-egy ügy előadóját és adott utasítást annak mikénti végrehajtására. Püspök- és Káptalan-Vác közös ülésein az ő vezetésével vettek részt az uradalom 361