Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kállay István: A levéltárak a törvényalkotás tükrében

tokat (acta diaetalia, politica et juridica) kell őrizni, valamint az országos jelentőségű iratokat a magánosoktól át kell venni.

8 De született ebben az évben a megyei levéltárak szervezetéről is (1723: LXXXIII.) törvénycikk, amely hozzájárult a megyei levéltárak 18. századi végleges kialakulásához. A törvénycikk előírta, hogy a vármegyei közgyűlések tartására, irataik biztonságos őrzésére a vármegyék megfelelő épületet emeljenek, és a megyei bíráskodásban és igazgatásban keletkezett iratokat évenként rendszeresen szolgáltassák be oda. Ezt ismétli meg az 1729:XXV. törvénycikk, hangsúlyozva, hogy az iratokat év végén a megyei levéltárban kell elhelyezni.

9 A vármegyei levéltárakkal foglalkozott Mária Teréziának az ország valamennyi főispánja számára 1752. április 29-én kiadott utasítása. E szerint a megyék belső kormányzatától függ az ország megőrzése, az adózó nép megmaradása és az igazság szolgáltatása. Ha a megyéket jól kormányozzák, akkor biztosítani tudják az egész ország közös jólétét, a commune bonum-ot, amelyre az uralkodói abszolutizmus, már jóval a felvilágosult szakasza előtt, mint az államkormányzat legfőbb céljára állandóan hivatkozott. Az utasítás felhívja a figyelmet arra, hogy a megyék belső kormányzata nélkülözi az egyöntetűséget, az egységet, mivel a törvényeket, az uralkodói rendeleteket másként értelmezik, vagy figyelembe sem véve, végre sem hajtják.

0 Mária Terézia figyelmet szentelt a megyei levéltárak tevékenységének, sőt a főispáni utasításban igen fontos tárgyak között foglalkozott vele. Ilyen: a katolikus vallás ápolása, az igazgatás és az igazságszolgáltatás főispáni gondozása (1723: LVL te), a háromévenkénti tisztújító székek és a közgyűlések tartása, a megyei bíráskodás, az utak és a hidak karbantartása, az árvaügy, valamint az uralkodói és a helytartótanácsi rendeletek végrehajtása. A megyei levéltárak mindezek között az előkelő ötödik helyen szerepelnek. Az uralkodói utasítás megismétli az 1729: XXV. törvénycikk fentebb idézett előírását a megyei iratoknak a levéltárban való elhelyezéséről. De ennél tovább is megy: a levéltárat, ha nincs rendben, rendezni, a benne lévő iratokat lajstromozni kell, a letisztázott jegyzőkönyveket be kell köttetni és segédlettel ellátni. Amint látjuk, az uralkodónő nemcsak az őrzést, hanem a klasszikus levéltári munkákat is fontosnak tartotta.

11 Az 1723 :XLV. törvénycikk, az universale archívum regni felállításáról, Mária Terézia korában valósult meg. Batthyány Lajos nádor szólította fel a világi és az egyházi hatóságokat és a közérdekű iratokkal rendelkező magánosokat, hogy a birtokukban lévő, országos jelentőségű iratokat adják át. Ezzel a nádor valóban létrehozta a rendi ország jogai biztosítását szolgáló ország levéltárát. Erre kétségkívül ösztönzőleg hatott, hogy korábban a Habsburg-hatalom apparátusa is megkezdte a levéltárak létesítését. 1738-ban a pozsonyi kamaránál, 1749-ben a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv létrehozásával.

12 Batthyány Lajos nádor a pozsonyi országház épületében elhelyezett, személyzettel is ellátott rendi országos levéltárnak adta át a nála őrzött nádori levéltárat és a törvényhatóságoktól, egyházi szervektől, feudális uraktól kapott iratokat. Néhány évvel később (1765) a levéltár működését szabályozták. Felügyelője a nádor, a helytartó vagy az országbíró. 1784-ben Budára költözött (az egykorú feljegyzések szerint az átköltözés a levéltári munkát nagymértékben visszavetette). Ez annál inkább érvényesült, mivel II. József a budai várbeli klarissza-kolostorban elhelyezett levéltárat fel akarta számolni: reponáltatni akarta a helytartótanács és a hétszemélyes tábla iratai közé. Szerencsére — más elhamarkodott rendelkezései33