Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kállay István: A levéltárak a törvényalkotás tükrében

hez hasonlóan ez sem valósult meg. A levéltár lényegében egész 1874-ig a Mária Terézia korában megszabott elvek szerint működött.

13 Mária Terézia korához fűződik egy átfogó levéltári törvénytervezet megszületése. 1764-1765-ben volt az az országgyűlés, amely az 1723., 1729. és 1741. évi után részletesebben foglalkozott a magyar levéltárügy egészével. A karok és rendek elfogadtak egy törvénytervezetet, amelyet jóváhagyás végett a királynő elé terjesztettek. Ennek szövegét Veres Miklós kutatásaiból

14 ismerjük; fontosságánál fogva érdemes néhány mondat erejéig elidőzni nála. A tervezet lényege az, hogy az országos levéltár csak az országot érintő iratok őrzőhelye, amelynek adatai az országgyűlés határozata nélkül nem hozzáférhetők. Magánszemélyek iratait a levéltár ne őrizze, ami ott található, adja vissza. Az 1742:XLII. törvénycikk értelmében a nádor vagy az országbíró a levéltárban Őrzött iratokról magánszemélyek részére is adhat ki nádori, országbírói vagy más közokiratokról másolatot. Tervezték, hogy meg kell állapítani, milyen magánszemélyeknél, országos közhivataloknál, vagy más országok birtokában vannak az országot érintő oklevelek és ezeket az országos levéltárban való őrzésre vissza kell szerezni. A magánszemélyekről kint lévő iratokat a nádor (vagy az országbíró) büntetés terhe mellett vegye vissza. Az esetleg beszedett büntetéspénz egyharmadát az kapja, aki a lappangó iratokról bejelentést tett. A közhivatalok és más országok birtokában lévő iratok visszaszerzésére a rendek az uralkodót kérik fel. Javasolják továbbá, hogy az ország rendes nagybiráinál lévő régi, valamint a jövőben keletkező közokiratokróljegyzék kíséretében küldjenek az országos levéltárhoz hiteles másolatot. A rendek igyekeztek a levéltár személyi szükségleteiről is gondoskodni. Javasolják, hogy a nádor kamatoztassa az ország pénztáránál lévő hátralékköveteléseket és honfiúsítási díjakat, amiből a levéltári személyzet fizetését lehetne biztosítani. Javasolják a honfiúsítási díjak 2000-ről 3000 körmöci arany Ft-ra való emelését. A törvénytervezet a levéltár feletti felügyeleti, valamint kinevezési jogot a nádorra (illetve ennek nemlétében az országbíróra) bízza, aki az országgyűlésnek számol be a levéltár helyzetéről, az iratállomány növekedéséről. A törvénytervezethez Batthyány Lajos nádor készített és terjesztett fel indoklást a királynőhöz. Arra hivatkozott, hogy az 1751. óta eltelt idő alatt a levéltár anyaga jelentősen megnövekedett, a további gyarapodás létszámnövekedést von maga után. Ezért szükséges az eddigi törvénycikkek megújításával egy új törvény létrehozása, amit az 1764-1765. évi országgyűlés ne mulasszon el. A felterjesztett törvénytervezetet Mária Terézia 1765. február 18-án a magyar királyi kancellária által javasolt módosításokkal hagyta jóvá. így előírta, hogy a magánszemélyek iratait az országos levéltárból ki kell különíteni; az ott Őrzött iratok ne élvezzék a közhitelességet; a növekedésről évente pontos jegyzéket kell felterjeszteni. A levéltáros személyére a nádor tegyen előterjesztést, de a javasolt személyt az uralkodó erősíti meg. A módosításokat a rendek mint a jogaikba való beavatkozást értékelték, mivel az Archívum Regnivel éppen az uralkodó ellen akartak rendi fegyvert kovácsolni. Ezért a tervezetet a karok és rendek a törvények sorából kihagyták, és az eredeti javaslatukat fenntartották. Inkább az 1723:XLV. törvénycikk szerinti levéltárszervezés útját választották. Az 1765. évi országgyűlésen ennek ellenére született egy (XII.) törvénycikk, amely szerint a kamaráknál őrzött közjogi jelentőségű iratokat az országos és ná34