Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között

tek a részükre előírt polgári és fenyító'ügyekben. Feladatuk volt még a megyetörvényszékek megbízásából hivatalos eljárásokat (pl. bírói határozatok kézbesítése, leltározás, zárolás, becslés, tanúvallomások felvétele, szemlék, nyomozások stb.) végezni, illetve intézni. Az igazságszolgáltatási szervezet a megyében teljesen elvált a közigazgatástól, ezért jelen tanulmány a megyei törvényszékek szervezetével és tevékenységi körével nem foglalkozik. A járási szolgabíróságokat is főleg a közigazgatásban betöltött szerepük szemszögéből veszi szemügyre. 4. 1860. júliustól megindult a megyei, a járási és a községi Önkormányzatok visszaállítására való törekvés, amely az osztrák birodalmi centralizmus feladását is jelentette. Pest megyében 1860. december—1861. október között működött a második megyebizottmány, ismét választott testülettel. Az önkormányzat idején helyreállították az 1848 előtti megyei és járási beosztást, ismét működésbe lépett a testületi döntéshozatal. A közigazgatás és igazságszolgáltatás egybeolvadt. E megyebizottmány az 1848-as megyebizottmány valódi célkitűzéseit megvalósítani azonban nem tudta. 5. A Schmerling-féle provizórium megszüntette az önkormányzati testületet, a tisztviselők ismét kinevezettek. A közigazgatás és igazságszolgáltatás egységes szervezetté vált. A tiszti gyűlés tárgyalta meg a fontos ügyeket, ezeken minden település képviseltette magát. A kiegyezés előkészítésének idején a közigazgatás átszervezésében lényeges változtatás nem történt, csupán a tárgyalások indultak meg a megye feudális jellegű önkormányzati jogának a parlamentális kormányformával és a felelős minisztériummal való egyeztetésére. Az 1867 utáni időszakban kristályosodott ki a végleges polgári kori megyeszervezet.

1 Az 1867-ben megalkotott kiegyezési törvény értelmében Magyarország teljes belpolitikai önállóságot nyert és ettől fogva a magyar határon belül egységes magyar közigazgatás létezett. A közigazgatás szervezete és a megye területe 1867—1872 között lényegében nem változott; a változások a parlamenti törvényjavaslatokban és az 1870. évi XLII. törvényben fogalmazódtak, majd valósultak meg 1872-ben. A közigazgatás és bíráskodás végleges szétválasztása pedig még 1869-ben a IV. te. alapján történt meg. I. AZ ELSŐ MEGYEBIZOTTMÁNY ÉS A WINDISCHGRAETZ-FÉLE MEGYERENDSZER A feudális Magyarországon a nemesi autonómia a vármegye keretei között működött. Pest—Pilis —Solt vármegye közel félmillió lakosságának

2 közigazgatását és törvénykezését a vármegye főnemeseinek, főpapjainak, zászlósurainak és nemeseinek összessége, a közgyűlés irányította. A közgyűléseken csak a nemesség vehetett részt, akiknek száma körülbelül a megyében öt-hatezer fő lehetett. A megye közigazgatási feladatainak megfelelően tisztségviselőket választott a nemesek közül, akik a felsőbb hatóságok rendeleteit végrehajtatták, beszedték az adókat, háború esetén megszervezték a nemesi felkelést, felügyeltek a közbizton296