Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között
ságra, a közegészségügyre, a megye úthálózatát karbantartották, szabályozták az árakat és a megye mezővárosainak és községeinek életét is ellenőrizték. A közgyűlés által választott legfőbb közigazgatási tisztviselő az alispán volt. A központi tisztviselők (jegyző, számvevő, pénztáros, levéltáros stb.) és a külső, helyi tisztviselők (szolgabírák, esküdtek, hajdúk, pandúrok) munkáját az alispán a közgyűlés utasításainak megfelelően határozta meg. A tisztségviselők száma tehát aránylag kevés volt, egy-egy járás területén kb. 20 fő, a központi személyzet létszáma sem igen több az 50 — 60 főnél. 3 Az 1848-as törvények gyökeres változást hoztak. A nemesség kiváltságos helyzete megszűnt, és a nemesi megye választott községi küldöttekkel egészült ki. Az 1848. évi XVI. te. meghatározta a megyei önkormányzat szervezetét is. „... 2. §. ... a megyei hatóság következőleg fog gyakoroltatni: a) A jelen törvényhozás berekesztése után a lehető legrövidebb idő alatt minden megyében közgyűlés fog tartatni. b) Ezen közgyűlésen szavazattal bírandnak mindazok, kiket akár törvény, akár egy vagy más megyének eddig is hozott határozatai szavazati joggal felruháztak és ... azok, kiket a megyei lakosok községenként ezen közgyűlésre képviselőkül utasítandnak. c) Ezen közgyűlésen ... egy nagyobb számú állandó bizottmány fog, minden születésrei különbség nélkül, a szokott módon választatni. d) ... mindazon hatóságot fogja ideiglenesen gyakorolni, melly törvény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illeti..." 4 Tehát a megyei közgyűlést a tisztségviselők és a képviselők ezentúl együttesen alkották, akik a jogegyenlőség elve alapján végezték a közigazgatási és egyéb feladataikat. A közigazgatás ügykörei megnövekedtek (pl. nemzetőrség szervezése) és a szabadságharc eseményei is gyors ügyintézéseket követeltek. Az 1848. évi XVII. te. a megyei tisztválasztásokra vonatkozóan az általános tisztújítást tiltotta. Csak ha „... a hivatalnokok soraiban történhető hiány pótlásának, akár ... új hivatalnokok választásának szüksége forogna fenn..." akkor vált lehetségessé a részleges tisztújítás. 5 Pest-Pilis-Solt vármegyében 1848. május 8-án részleges tisztújítást tartottak, amelynek során Szentkirályi Móricz volt első alispán helyére — mivel május 2-án a jászok és kunok főkapitánya lett — Nyáry Pált, addigi másodalispánt választották meg a megüresedett első alispáni tisztségre. Ugyanekkor másodalispánná Ballá Endrét, főjegyzőkké Jankovich Györgyöt és Hajós Józsefet választották 6 , majd 1848. május 27-én Ballá Endre másodalispán távozása után Madarassy László lett az új másodalispán és új főszolgabírákat is választottak Végh Ignác és Pajor Titus személyében. 7 A következő hónapokban még további személycserékre került sor. 8 A megyei bizottmány közgyűlésen, testületi keretben intézte a nagyobb jelentőségű ügyeket. A közgyűlés elnöke a főispán volt, akit távollétében az alispán helyettesített. A megyei bizottmány különböző albizottságokat választott a sürgős feladatokra, mint például honvédelmi, népösszeírási, adókivetési bizottságot. Az igazgatási rendszer a már kialakult formákra támaszkodott. A belső, szervezeti átalakulást az jelentette, hogy a másodalispán elnöklete alá helyezték a megyei törvényszéket, s ezáltal a bíróság — bár nem vált függetlenné — különvált az igazgatástól. 297
