Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban
gyűlés négy tagból álló küldöttséget menesztett a miniszterelnökhöz, tudakolnák meg, miért ló'tte a császári katonaság Krakkót, amely ugyanazon dinasztiát uralja, mint a magyar szent korona országai, mik tehát ugyanazon cím alatt hasonló zsarnokság és önkény áldozataivá válhatnának. A küldöttség — Teleky László gróf, Patay József, Károlyi János és Jankovich György megyei főjegyző voltak a tagjai —, azt a megnyugtató választ hozta Batthyány Lajos gróftól, „hogy e tárgyat a miniszteri tanács komoly figyelmére méítatandja, s meg fogja tenni azt, mi a haza szabadságát minden veszélytől megóvja[,] e béli intézkedéséről értesítvén a megyét". 35 Ezután került sor az 1847/48. évi országgyűlés által alkotott törvénycikkelyek kihirdetésére. A közgyűlés tudomásul veszi és újfent jegyzőkönyvbe iktattatja az e célra kiküldött választmány, illetve a megyei számvevő szék javaslatát 36 , amely az 1848. évi V. te. 5.§-a értelmében 37 már néhány nappal korábban kijelölte a megyére eső tíz választókerület határát és székhelyeit. 38 A közgyűlés azt is tudomásul vette, hogy azok a Pesten élő nemesek, akik a törvény által előírt vagyoni képesség hiányában nem jogosultak volna szavazásra, a váci kerületben, a hasonló helyzetű budai nemesek pedig a szentendrei kerületben gyakorolhatják képviselőválasztási jogukat. 39 Miután a kerületi beosztást megküldték a belügyminiszternek, megalakult a „választási ügynek minden ágazataibani kezelésére s vezérletére" hivatott középponti választmány. A 86 választmányi tag túlnyomó részben a megyei hivatalt viselt, vagy viselő birtokos nemesek soraiból került ki, s ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a képviselőválasztások előkészítése és lebonyolítása közigazgatási gyakorlattal bíró személyek közreműködése nélkül egyszerűen elképzelhetetlen lett voln. A megye birtokos nemességével ismerős olvasót aligha lepi meg tehát, ha a választmány névsorában minduntalan tősgyökeres helyi birtokos családok neveire bukkan, olyan személyekre akad, kiknek elődei másfél száz éve apáról fiúra örökítették a megyében betölthető tisztségeket az esküdti megbízatástól az alispáni székig: Andrássy, Ballá, Beniczky, Csefaívay, Festetich, Fáy, Földváry, Hajnik, Hogonay, Halász, Jankovich, Jurenák, Kandó, Kaszap, Keglevich, Kendelényi, Kiss, Orczy, Pajor, Patay, Podmaniczky, Rakovszky, Szeles, Szilassy, Teleky, Zlinszky. 40 A megyei hatóság ideiglenes gyakorlásával megbízott állandó bizottmány 473 tagja viszont „figyelemmel a külön osztályoknak s az érdekeknek kellő képviseltetésére" a megye teljes társadalmának reprezentálására volt elhivatva. A kifejezés pontos, hiszen a testület tagjait nem választották, hanem a meghívottak közül jelölték ki. Hogy ez a gyakorlatban miként ment végbe, nem tudhatjuk, mert erre nézve semmiféle felvilágosítással sem szolgál a jegyzőkönyv, sőt analógiákra sem támaszkodhatunk, mert a többi magyarországi törvényhatóság is beérte állandó bizottmányai összetételének puszta regisztrálásával. A névsor 41 ismeretében mégis kikövetkeztethetünk egyfajta rendezési elvet. Az 1848. évi V. te. 1. §-a szerint Cegléd és Nagykőrös egy-egy, Kecskemét két országgyűlési képviselő választására nyert jogot. A nagy lélekszámú mezővárosok leszámítása után a megyében 228 település — mezőváros, falu és puszta — maradt fenn. Ezek lélekszáma mindösszesen 316.745 főt tett ki. Az egykori jobbágyfalvakat általában bíráik képviselték. Árulkodó tény ebben a vonatkozásban az az adat, hogy a gyűlésben meg sem jelent, s ennélfogva név szerint nem is azonosítható biai bírót hivatalból vették be a bizottmányba. A mezővárosok jegyzőt, papot, tanítót delegáltak, s küldötteik éppúgy a bizottmány tagjai lettek, mint a kiemelt három település egyenként is nagy 273
