Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban

chenyinek azt a közvetítő javaslatát, hogy a következő országgyűlés összehívásáig a megyékben ne történjék semmi változás, legfeljebb a községek küldjenek képviselőket a megyei közgyűlésre, ennek módját és mértékét azonban maguk a megyék szabályozzák.

10 Kossuth maga is egyelőre csak ideiglenesen rendezhetőnek ítélte a megyei hatóság jogkörét és belső szerkezetét. Ő nem annyira a nemzetiségek esetleges támadásával szembeni védbástyát, mint a nemzeti függetlenség és alkotmányosság biztosítékát, az abszolutizmussal szemben felsorakozó erők mindenkori mentsvárát látta a vármegyében, ezért korainak tartotta a megyék hatáskörének megnyirbálását, s azok egyszerű végrehajtó közegként történő alárendelését az erősen központosított államhatalomnak. Bizonyosra vette ugyanis, hogy Bécs nem nyugszik bele harc nélkül hatalmi helyzetének meggyengülésébe, s az ellenforradalom erői előbb vagy utóbb támadást indítanak korábbi pozíciók visszaszerzésére, ebben a küzdelemben pedig nem lesz nélkülözhető a vármegyei ellenállás jól bevált fegyvere sem. Másrészt feltétlenül ragaszkodott a népképviselet elvének következetes érvényesítéséhez, mert azt teljes joggal a polgári átalakulás egyik legalapvetőb feltételének tekintette. A megyei szerkezet ideiglenes rendezéséről szóló háromnapos vitában újra meg újra azért szállt tehát síkra, hogy a megyét — szervezetét és hatáskörét érintetlenül hagyva — helyezzék népképviseleti alapra, testületeinek és országgyűlési képviselőinek választásakor az aktív és passzív választói jog szempontjából egyaránt a vagyoni képességet vegyék figyelembe, s e téren a korábban szavazati joggal bíró nemesek se élvezhessenek előjogokat.

11 A vita hevességére és a nézetek kibékíthetetlenségére mi sem jellemzőbb mint az a tény, hogy a megye kérdésében egymás ellen fellépő miniszterjelöltek heves polémiája csaknem kirobbantotta az ekkor forma szerint még meg sem alakult minisztérium első kormányválságát. Batthyány Lajos gróf ki is jelentette, hogy ily súlyos nézetkülönbségek nem lehetnek egyazon kormány tagjai között, s a felek közül valamelyiknek le kell köszönnie kilátásban lévő miniszteri állásáról. Az ellentéteket április 3-án végül Deák tapintatos közbeavatkozása simította el: a kormányválság ezzel elhárult, de az alapkérdés továbbra is megoldatlan maradt.

12 A sebtében megtartott konferencia sajátos egyveleggé ötvözte Kossuth és Széchenyi javaslatait. A másnap elfogadott törvényjavaslat a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatát szabályozva kimondta, hogy minden megye tartson mielőbb gyűlést az újonnan alkotott törvények kihirdetése céljából, s ez alkalommal a nemesek az eddigi gyakorlat szerint, a községek küldötteik útján élhessenek képviseleti és szavazatijogukkal. A törvények kihirdetése után a jelenlévők válasszanak egy nagyobb létszámú állandó bizottmányt, amely ettől kezdve a következő országgyűlés intézkedéséig a megyei tisztikarral együtt lássa el a közgyűlés minden funkcióját.

13 A törvényalkotás felemás módon és Kossuth minden erőfeszítése ellenére csupán a népképviselet elvét iktatta törvénybe. A XVII. törvénycikkely egyenesen kimondta, hogy a megyékben „a legközelebbi országgyűlésen teendő intézkedésig tisztújító székek tartatni nem fognak", a megüresedő, vagy újonnan alkotandó hivatalok betöltésére a törvényhatóság elnöke és a mindenütt megválasztandó állandó bizottmány jogosult.

14 A megszüntetett úriszék hatáskörét polgári ügyekben sommás perekre nézve a szolgabírák vették át, kivéve azokat a községeket, ahol elsőfokú bíráskodási joggal felruházott rendezett tanácsok működtek, büntetőperekben és rendes perfolyamatú polgári ügyekben pedig a megyei törvényszék vált elsőfokú igazságszolgáltató szervvé.

15 A parasztság széles rétegeit érintő jogsérelmeket, amelyek az összesítésből, legelőelkülönözésből és a faizás jogának gya267