Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban
korlásából fakadtak — ez utóbbi az uradalom és a jobbágyközség által közösen használt erdőből nyerhető épület- és tüzifa megosztásának gyakran vitatott módját jelentette —, a törvény az alispáni bíróság hatáskörébe utalta, minden más folyamatban lévő úrbéri pert megszüntnek nyilvánított 16 , a mezei rendőrségi pereket pedig a szükség esetén szaporítható megyei bíróságokra, illetve az elsőfokú bíróságú rendezett tanácsokra bízta. 17 A csaknem változatlan összetételű helyi hatóságok feladata lett a nemzetőrség szervezése és a színházak hatósági felügyelete is. 18 Nyilvánvaló, hogy a Pozsonyban ülésező országgyűlés veszélytelenebbnek ítélte a nép részvételét a törvényhozásban, mint a törvények végrehajtásában, hiszen egyedül az V. törvénycikkely esetében tett engedményt a népképviselet elvét illetően, amennyiben a korábbi adófizetők vagyonosabb rétegét is felruházta az országgyűlési képviselők választásának jogával. Az áprilisi törvények szűk rést engedtek csupán a népakarat megnyilvánulásának, s nem egy helyen ezt is eltömte a törvények végrehajtásával megbízott helyi hatóságok önzése, osztályszempontű manipulációja. A részletek tekintetében igen nagy eltérések tapasztalhatók az egyes törvényhatóságok között, s ebben meghatározó szerepet játszik a lakosság társadalmi szerkezete, a közteherviselésben és jogegyenlőségben immár osztozó űri és adófizető osztályok belső és egymás közti viszonyai, a városi és mezővárosi népesség törekvései, az egykori jobbágyparasztság konkrét sérelmei, a felekezeti és nemzetiségi megoszlás és a közigazgatás vezetőinek politikai múltja és felfogása, így mindenképpen hasznosnak látszik a regionális sajátosságok feltárása révén az általánosan ismert összkép árnyaltabb elemzése. Mint láthattuk, Pest megye közgyűlése március 21-i végzéseivel némiképp elébe vágott a törvényhozásnak, s mindjárt hozzátehetjük, hogy a megye teljes lakosságának tanácskozási és szavazati jogot biztosító határozatát az ellentétes tartalmú törvénycikkely királyi szentesítése után sem semmisítette meg, ellenkezőleg, az új törvények május l-re kitűzött kihirdetésére az egész megyei közönséget meghívta. 19 így az állandó bizottmány megválasztásánál illetéktelenek is jelen lehettek, ez azonban sémiképpen sem jelentette azt, mintha a nép a valóságban is lehetőséget nyert volna képviselőinek megválasztására, arra, hogy átvegye az irányítást abban a testületben, amely a feudális megyei hatóság örökébe lépve gyakorlatilag annak minden politikai, közigazgatási és igazságszolgáltatási funkcióját hivatott volt gyakorolni. A meglepőnek látszó megyegyűlési határozat indítéka nem a tisztikar és a helyi nemesség nagylelkűségével, vagy éppen radikalizmusával függ össze, hanem Pest megye sajátos viszonyaiból és helyzetéből következik. A megye vezetőinek nem volt oka jelentősebb nemzetiségi megmozdulásoktól tartani, hiszen az ország legnagyobb kiterjedésű és népességű megyéjében a magyar elem aránya kétszeresen felülmúlta a német, szlovák és szerb nemzetiségek összlétszámát, s ez eleve biztosítékot szolgáltatott arra, hogy a föld népe netáni politikai jogok birtokában sem fordulhat a magyarság ellen. 20 S hogy Széchenyi aggodalmai vajmi kevés visszhangot keltettek a megyében, az azért is természetes, mert az itteni nemesség mérvadó része már a korábbiakban elkötelezte magát a népképviseleti átalakulás gondolata mellett, amint annak Kossuth követté választásával nyomatékos kifejezést is adott. Kossuth nézeteit osztotta Szentkirályi Móric, a megye másik követe, s egyszemélyben első alispánja, s hogy hozzájuk hasonlóan gondolkodott a megyei adminisztráció tényleges vezetője, Nyáry Pál másodalispán is, azt kellőképpen megvilágítja Nyáry egy még 1840-ben kiadott röpirata: Javallat Pest megye közigazgatási rendszere iránt. 268
