Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

kell. ILA rend és tisztaság fenntartásáról a vonalakon és pályaudvarokon „a vasúti tisztség" gondoskodik. 12. A „pályatisztek" szolgálatban mindig egyenruhában „vagy szolgálati jegyeikkel ellátva" legyenek. 13. A pályatisztek eljárási utasítást fognak kapni s erre esküt kell tenniük. 14. Aki valamelyik pályatiszt által magát sértettnek érzi, sérelmét jelentse be a pályaigazgatóságnál, vagy írja be a panaszkönyvbe.

76 Annyi előkészület, küzdelem, munka, vita után végre elindult a vasúti közlekedés a Pest—váci vonalon. A vonal 1844. augusztus 2-a óta épült, akkor tette meg Pest város plébánosa a vonalon az első" kapavágást. 1845. november 10-én a vonal Pest és Palota közötti szakaszán már mozdony próbamenetet tartottak. Végül 1846. július 15-én a vonalat István fó'herceg nádor jelenlétében — ünnepélyesen megnyitották. Az elsó' úton harmadfélszáz meghívott utazott a 8 kocsiból álló vonaton, melyet a „Buda" és „Pest" nevű gőzmozdonyok vontattak. Palota és Dunakeszi állomások közül a vonat csak az utóbbinál állt meg, s az itt töltött 10 percet beleszámítva 59 perc alatt ért Vácra. Vácott a tervezett ünnepség elmaradt, mert éppen tűzvész volt, s István nádor ünnepi beszéd helyett a tűz színhelyére sietett.

77 A megnyitásról természetesen az újságok is beszámoltak. A Pesti Hírlap megjegyezte, hogy a „meghívó jegyek" elég rossz magyarsággal „s kifordított magyar címerrel" voltak ellátva, de legalább magyar nyelvűek voltak. A vasúthoz vivő társaskocsin viszont csak németül volt olvasható, hogy az a vasúthoz visz. A vonat délután 4 órakor indult el. A Jelenkor cikke szerint a váci út fasora, a pályaudvar előcsarnoka s a töltés melletti völgy tömve volt nézőkkel. De amikor a vonat elindult „a nép... hideg maradt és érzéketlen". Legrészletesebb a Budapesti Híradó leírása: A pályaudvarnál a sorkatonaság és a „polgári őrség" díszes egyenruhában tisztelgett, a főnemesség és a királyi hivatalnokok fényes hintóikban „az uracsok sebes tilburgokban" vágtatva érkeztek. A vagonok egyenként 58 utast fogadtak be, s volt közöttük egy „fényesen bútorozott" udvari kocsi is. A virágokkal koszorúzott és zászlókkal ékesített „Buda" és „Pest" mozdonyok „egyet nyerítenek" s a vonat, a sokaság bámulatára elindult. A sokaság „alig kiabálhatott egy-két éljent örömében", annyira meglepődött. A váci tűzvész után az utasok gyorsan visszatértek Pestre, hol „sok nép" várta a vonat visszaérkezését. A népet „bebocsátották" a pályaudvar és a kocsik megtekintésére s azután alkonyatkor „visszavándorolt a városba". Az újságcikk megállapítása szerint a „pálya nem mutat rendkívüli munkákat" nagy töltések nincsenek, a bevágások csak „könnyen munkálható" földből valók s csak „egy mérsékelt kanyarja" van. A vasút kellemes, biztonságos, kényelmes. Dunakeszin a mozdony tendereit fával, katlanjait vízzel látták el. A cikk végül megjegyzi: „.. .e vasútban még csak a kapunyitást üdvözöljük, melyen a nyugat civilisatiója felé indulandunk".

78 Pontosan beszámol a Pest—váci vasút megnyitásáról — ékes latin nyelven — a váci ferencesek „história domus"-a. Megemlíti, hogy az ünnepélyes megnyitáson részt vett a nádor és családja, számos főúr, valamint budai és pesti polgárok. A váciak örömét baleset rontotta el. Délután fél öt órakor tűz ütött ki a Tabányi utcában egy asszony gondatlansága következtében. A tűzvész éjjel 2 óráig tattott (tehát az utasok nem várták meg a végét, mint a Budapesti Híradó írja), erősen fújt az északi szél, s rövid idő alatt 46 ház égett le.

79 A következő napon (július 16) a vonalat átadták a forgalomnak. Hétköznap 254