Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

szélyeztetés felelőssége" alól. A vármegye a kérés eldöntésére szakértőket kért fel. Zlinszky László megyei főmérnök megvizsgálta a vályog felsőrészű őrházak ingását, mikor 28 kaviccsal megrakott teherkocsi ment el mellettük, s az ingás kisebb volt, mint amikor a pesti kövezeten egy bérkocsi elhajt. Pest külvárosaiban pedig „százados" vályog épületeket látni, s egy sem dől össze a rázástól, s nem fognak összedőlni az őrházak sem. Szentkirályi Móric alispán az ügyet összefoglalva közli, hogy a vasúttársaság főmérnöke szerint nem áll fenn a vályogépületek összedőlésének veszélye, sőt tornyokat is lehet ilyen módon építeni. így építik máshol is a vasúti őrházakat és semmi baj sincs velük. A vasúttársaság szerint Ottenhauser és Krausz folyamodása csak ürügy, mert nem teljesítették szerződésbeli kötelességüket. Szentkirályi alispán előadja, hogy Zlinszky megyei főmérnök szerint az épületek elég erősek ahhoz, hogy az őrök biztosan lakhassanak, s az áruk biztonságosan elhelyezhetők legyenek bennük. Ezért PPS megye a folyamodók kérését alaptalannak találja, s a vasúttársaságot az említett épületek emelésétől el nem tiltja.

62 Volt azonban a vasúttársaságnak egy igen súlyos mulasztása, mely semmivel sem menthető, még a tapasztalatlansággal sem, mert a társaság vezetőinek rendelkezésére álltak az osztrák vasutak építése során nyert tapasztalatok. A munkások bérének rendszeres megcsonkítása mellett, melyről még részletesebben lesz szó — az épülő vonalakon nem gondoskodtak a munkások legelemibb egészségügyi szükségleteiről sem. Nem volt megfelelő szállásuk, ellátásuk, de még jó ivóvizük sem. A leromlott munkások sorai között vérhasjárvány ütötte fel a fejét, mert pocsolyavizet ittak, melyet aztán a járvány megfékezése céljából ecettel kevertek. Nyáry Antal báró pilisi földesúr birtokain sok beteg és haldokló munkás keresett menedéket, s ő egy istállót tisztíttatott ki, s rendezett be számukra, hol a betegeket az uradalmi orvos kezelte, mert a vasúttársaság nem törődött velük. Minderről Michalkó Károly, pilisi jegyző jelentéséből tájékozódhatunk. Eszerint a betegek élelmezéséről is Nyáry gondoskodott. Az itt meghalt munkások száma 11 volt. A vasúttársaság még koporsót sem csináltatott nekik. „A betegek közül sokan később is koldulgattak a városban." A betegség terjedése miatt és a munkát vezető igazgató főmérnök fellépésére a vasúttársaság megbízta Schönbauer József pesti orvost a beteg munkások gyógykezelésével. A munkahelyek ugyanis kezdtek elnéptelenedni, s attól kellett félni, hogy az építkezés emiatt leáll. Schönbauer főként a pesti vasútállomásnál rendelt, a közeli betegeket oda hozatta be, a családos betegeket pedig lakásukon látogatta. Vác városában egyházi alapítványból kórház is létesült. A járvány vége után az orvos jelentést készített, mely szerint 14.000 munkásból több, mint 1300 volt a betegek száma, s kb 40-60 a halottaké.

63 A munkások között kitört járvány csak része — bár legtragikusabb része — volt a vasúttársaság tevékenysége körül kirobbant nagyszabású botránynak. Miután Ullmann Mór megkapta a Helytartótanácstól 1837. november 14-én a Duna bal parti, majd 1838. április 3-án a Pest — debreceni vonalra az előmunkálati engedélyt, a vállalkozás elindítására Charles F. Zimpel márnököt szerződtette, de ez felmondott, mielőtt a tényleges építkezés megindult volna. A vasúttársaság részéről Myrbach Károly külföldre utazott, hogy gyakorlott főmérnököt keressen, talált is ilyet. Beyse Ágoston Vilmos porosz hadmérnök főhadnagy személyében. Beysét szerződtették vezető mérnöknek, s az építési főigazgató címet is használta. 1844. október 5-én a vasútépítés ünnepélyes elkezdésekor mutatták be a nagyközönség249 -