Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

nek. Az ő irányításával alakult ki a vasútépítés szervezete. Beyse 40 éves korában 1837-ben — tiszti rangja megtartásával — kilépett a porosz királyi hadsereg köcelékébó'l, s a belga, angol és francia vasutak építésénél jártasságot szerzett a vasútépítésben, a porosz vasutak építésénél már önállóan dolgozott. A Duna bal parti vasút építését keményen kézben tartotta. Egy év múlva az Augsburger Allgemeine Zeitung 1845. december 22-i számában leleplező' cikk jelent meg a magyarországi vasútépítéseken történt visszaélésekről. 1846. márciusában Beyse jelentést tett a történtekről. E jelentésben leírja a kis- és nagyvállalkozói módszert. Ő a kisvállalkozói rendszer híve volt. E rendszerben egy-egy vállalkozó 1/4-2 mérföldnyi pályarészt kap — aszerint, hogy milyen nehéz a talaj. Beyse a munkát 12 kisvállalkozóval kezdte el. Szerinte ez azért előnyös, mert a kisvállalkozó mindig szakember. Jogügyi viták nélkül el lehet bocsájtani, ha dolgát nem jól végzi. Érdekében áll, hogy munkásai jó munkát végezzenek, mert újabb szakaszt csak kellő teljesítmény esetében kap. Ugyanezért az általa alkalmazott szekciómérnök is türelemmel segít a munkásoknak, kik munkájuk során földmunkás szakemberekké fejlődnek. A Beyse féle munkaszervezet — Ullmann Mór nyomására, előnytelen változásokon ment át. A vonalat nagyvállalkozók vették át, kik közül egy sem volt szakember. A nagyvállalkozó alapvető érdeke az volt, hogy a vasúttársaság felügyelő tisztviselője ne tudja őt ellenőrizni, ne lehessen tudni hány ember dolgozik keze alatt, s mennyi fizetés jár nekik. Ha néha egy-egy munkás panaszra ment a megyéhez, a nagyvállalkozó a vádat kivédte, utána a munkást elbocsájtotta. A nagyvállalkozó jóvoltából „alszerződéskötó'k" jelentek meg, s ezek „rossz élelmet adtak drága pénzen", s saját hasznuk lefölözése után kevés fizetést. A szekciómérnöknek Beyse szerint — csak dicsérnie volt szabad a munkát, s ügyelnie kellett arra, hogy minden munkást 3-4-szeresen számoljanak el, hogy a vállalkozónak elég haszna legyen. A Beyse féle kisvállalkozás elvével szemben tért nyert a nagyvállalkozói rendszer, s a vállalkozók majdnem kizárólag Ullmann Mór rokonságából kerültek ki. De nem sokáig maradtak a vasútépítésnél tán mert nem voltak szakemberek. Végül a pest—váci vonat építését az olaszországi születésű Tallachini, a pest—szolnokit Koppely pesti zsidó nagyvállalkozó vezette.

64 A vasúttársaságot ért vádak következtében a Helytartótanács vizsgálatot rendelt el. A Dubraviczky Simon helytartótanácsi tanácsos által készített jelentésből megtudjuk, mivel vádolták a vasúttársaság vezetőit, elsősorban Ullmann Mórt. A 18 tanúvallomás szerint Ullmann Mór testvérét Frigyest versenytárgyalás tartása nélkül mint szállítót előnyben részesítette, ki a gyakran rossz minőségű vas- és faanyagokat későn szállította, s a kapott százalékon bátyjával osztozott. Ullmann a vád szerint a működő keresztény kisvállalkozókat saját rokonaival cserélte ki, s ezek megrövidítették a vállalatot is, mert olyan munkások nevére is vettek fel pénzt, kik nem is dolgoztak a vállalatnál. Négy tanú vallotta, hogy Ullmann Mór hamis tanuzás esetére „komoly segítséget" is helyezett kilátásba, öten vallották, hogy Wurmb Kornél császári kapitány, igazgató mindenben egyetértett Ullmannal és részt vett a visszaélésekben. Ullmann Mór és Frigyes természetesen tagadták e vádakat, s minden visszaélést igyekeztek Beysére kenni, ki az igazgatósággal már 1845 őszén ellentétbe került, ki a bajor és magyar sajtóban közzétett cikkekben a vizsgálatot kiprovokálta, s kit ezen a címen el is bocsájtottak. Védekezésük meglehetősen átlátszónak tűnik. Pl. Ullmann Mór azzal próbálja cáfolni azt a tényt, hogy testvérének a „vagyonbukott" Frigyesnek jogtalan előnyöket biztosított, hogy — haragban voltak és több 250