Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

szolgálná, annál is inkább, mert az engedményesek és a résztvevők osztrák illetőségűek.

8 A magyar rendek többsége — köztük Deák Ferenc is, bár ő nem mondta ki nyíltan — azért volt a jobb parti vasút ellen, mert a magyarországi híd- és dohánymonopólium Sina kezében volt, s nem akarták neki a vasútat is kiszolgáltatni.

9 Ezért rokonszenvvel fogadták a bal parti vasút tervét, melyre Ullmann Móric pozsonyi születésű pesti zsidó kereskedő, az első magyar pénzintézet, a Pesti Kereskedelmi Bank egyik alapítója és elnöke, ki 1828-ban nyert magyar nemességet és „szitányi" előnevet — kért előmunkálati engedélyt 1837. október 25-én, egy Pest és az osztrák határ között, másrészt Buda és Győr között építendő fővonalra és Esztergomba, valamint Komáromba kiágazó szárnyvonalakra. Köztudott volt, hogy a Rotschild ház, s az ausztriai Ferdinánd vasútvonal bankárcsoportja állt mögötte. Az engedélyt már november 14-én megkapta. Ullmann „vezérmérnöke" Charles F. Zimpel volt, ki résztvett az amerikai vasutak építésében, majd A. Bok porosz királyi építészeti felügyelő és Anton Confalonieri osztrák főhadnagy. 1838. április 3-án arra is engedélyt kapott, hogy az előmunkálatokat a Pest és Debrecen közötti vonalon is folytassa. A munkálatok jól haladtak, s 1839. júniusában Ullmann térképvázlatot mutat be a helytartótanácsnak a tervezett pályákról, a pest—váci szakaszról pedig részletes tervet. A tervezett pályákon a közlekedés részben gőz, részben lóvontatással történnék. Ezt megelőzőleg 1839. májusában Ullmann kibocsájtja a „középponti magyar vasút" programját, melyben a helytartótanácsi határozatok mellékletével igazolja, hogy a Pest — Pozsony és Pest—Debrecen vonalakra az előzetes engedély a birtokában van. Közlése szerint először lóvontatású vasutat akar építeni, mely később gőzvontatásra is átalakítható. A vasúttársaság alapítási kedvezésképpen részvényeket engedett át országgyűlési tagoknak és másoknak. A részvények kibocsájtását, s a vállalat ügyeit egy választmány intézte. Ennek tagjai: Burg Ádám, C. H. Caith, báró Dietrich József, Landauer József, Libenberg Lipót, J. J. Löwenthal, Myrbach Károly vezérőrnagy, gróf Pálffy Ferdinánd Lipót, gróf Sándor Móric, Zsigmond schotteni és telki apát, báró Rotschild Salamon és maga Ullmann Móric. n A Sina és Ullmann féle vállalkozás, a jobb és bal parti vasút között természetesen éles rivalizálás kezdődött. A sajtó inkább Sina mellett volt, s az ő tervét látta reálisabbnak, mert Sina (kinek választmányában szintén voltak Rotschildok), gazdagabb volt, mint Ullmann, ki csak 10 millió forint alaptőkét tudott vállalatának biztosítani. (Megjegyzendő, hogy Sina és Ullmann neve a dohánytermő vidékeken egyformán ellenszenves volt, mert mindketten dohánykereskedelemmel is foglalkoztak.) Széchenyi általában a bal parti vasút ellen volt, mert a gőzhajózást féltette a vasút konkurrenciájától. Bár 1839. dec. 2-án Pozsony megye körlevele a baíparti vasút mellett foglalt állást, a december 6-i kerületi ülésen Deák egyik vonalat sem pártolta, álomnak tartva, hogy Pest és Debrecen között vasút épülhessen. A gyűlésen végül 29 megye szavazott a bal parti vasút mellett, 23 pedig az ügy elhalasztására, míg a vállalat pontosabb adatokat nem közöl. Az arány kedvező volt a középponti vasút ügyére nézve. December 10-én Ullmann emlékiratot intézett a középponti vasúti társaság igazgatóságához (melynek ő is tagja volt), s ismertette addig tett erőfeszítéseit. Erre a társaság ideiglenes igazgatósága december 30-án beadvánnyal fordult Pozsony megyéhez, s ebben kijelenti, hogy mihelyt megkapja a Helytartótanács engedélyét, közgyűlést hív össze, mely az 235