Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

az akasztást, vagy a tűzhalált mint módot meghatároz. Más esetekben csak köz« vetett források alapján valószínűsíthető a végrehajtás mikéntje. A XVIII. században jelentősen csökkent a halált kimondó ítéletek száma. Ez a körülmények változásának, de a központi hatalom nagyobb elenőrzésének is betudható. így ebben az időszakban — főleg a 30-as évek után a börtön mint a legsúlyosabb ítélet előtérbe került. (Ez összefüggött azzal is, hogy erre az időre tehető a börtönépítések kezdete.) 5.5.3. A börtönbüntetés A XVIII. században ez a forma mindig a fő büntetés, és mellette a többi (botozás, vesszőzés, böjtöltetés) csak mint súlyosabító elemek jelentek meg. Az általam megvizsgált perekben a legmagasabb időtartam 3 év volt, de a bíróság beszámította az előzetes fogság időtartamát is. 1733-ban a már ismertetett Kovács Péter bigámiát elkövetett személy ügyének másodszori tárgyalásakor a bíróság betudja a fogságban eltöltött időt azzal, hogy „.. .a börtön szennyét már viselte". Az 1750-es évektől az elzárás mellett megjelenik a heti két-három alkalommal kenyéren és vízen való böjtöltetés is mellékbüntetésként. Példa erre az ifj. Kalccsa János adulteriummal vádolt személy mindkét ítélete. 5.5.4. A testi fenyítés, megszégyenítés A XVII. században fő büntetés formaként, a XVIII. században már csak mint az ítéletet súlyosbító mellékbüntetésként fordul elő a vesszőzés (nőkön), és a botozás (férfiakon) mint büntetés forma. Mennyiségét általában sok minden befolyásolta. Amikor főbüntetés volt a 300-at is elérte, de mellékbüntetés formájában is találkoztunk 150 bot büntetéssel, amit a vádlottra több alkalommal mértek ki, de az irodalomban jelzett orvosi vélemény nyilvánításra adatot nem találtam. Ennek során a megyei orvosnak kellett volna azt a tényt megállapítani, hogy az illető elviseli-e a botozás ill. vesszőzés büntetést. A végrehajtás nyilvánosságára sem lehet a perekből adatot kapni, így csak feltételezhető, hogy egyes időszakokban a „példa erejétől fogva", nyilvánosan hajtották végre. 5.5.5. A pénzbüntetés A pénzbüntetés, mint büntetés forma a XVII. században néhány alkalommal előfordult, de ebben az időszakban is inkább kiegészítő módként alkalmazták. Általában gyilkossági és házasságtörési ügyeknél állapították meg ezt a formát, amelyet a megyei pénztár ill. a kárvallott hozzátartozóinak kellett megadni. így pl. 1688-ban a Dávid István elleni adulterium ügyben vádlottat felesége kérésére mentesítették büntetése alól, de a megye pénztárába homagiumot kellett fizetnie.

117 Hasonlóan fejeződött be 1689-ben a Kovács Gergely ellen paráznaság vádjával indított kereset. A vádlottnak itt is a megye számára meghatározott összegű pénzt kellett adni.

118 225