Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

bíróság nem vette figyelembe sem az elfogult tanú, sem az általa megnevezett többi tanú vallomását.

86 A vádlott számára felmentést hozott az ítélet 1756. december 13-án amikor a vád előadása szerint ifj Mészáros Pál állítólag többször gyalázkodó szavakkal illette volna apját és mostoha anyját. A perben a meghallgatott tanúk, sőt a mostoha is egybehangzóan vallották, hogy az apja sokszor, okkal meg ok nélkül, vesszőzte a fiát, aki „boros 'álíapotjában" ezért fordult szitkozódó szavakkal apja ellen.

87 A kalocsai érsek provizorát viszont elmarasztalta a bíróság mivel a hozzá beosztott embereket „különböző helyeken és időben" szidalmazta.

88 5.3.2. A kettős házasság A közerkölcsiséget sértő cselekmények (a bigámia, az adulterium, a fornicatio, a sodornia, a meretricis stb) mindig súlyos és különösen elítélendő cselekménynek számítottak. A XVIII. század konszolidálódó viszonyai a szemérem elleni bűntetteket és az ellenük való harcolást a közfigyelem elé állították. A felsoroltak közül mindkét században a legsúlyosabb bűntett a kettősházasság volt. A társadalom számára a család volt az a legkisebb közösségi forma amelynek tisztaságára, minden körülmények között vigyáztak, és fenntartását mindenáron biztosítani akarták. Az Isten és ember előtt megkötött frigyről azt tartották, hogy a tartós távollét sem lehet megszüntetésének az indoka. A XVII. század háborús éveiben számtalan esetben fordult elő, hogy a katonáskodó férj az új szolgálati helyen megismerkedett „feleségnek" való nőkkel, és egyiket kiválasztva „elfelejtkezett" korábbi házasságáról. Az otthon egyedül maradt nő is „megfeledkezhetett" korábbi házastársáról, az egyszerűség kedvéért halottnak „hitte", és új férjet keresett magának. A férfiaknak egyszerűbb volt a helyzet, mivel előéletüket a távolból nehezen lehetett nyomonkövetni (az anyakönyvezés esetleges volt a XVII. században), a feleségeknek viszont általában más helyre kellett menni, hogy a „függetlenségüket" ne vonják kétségbe. A XVIII. század elején is tartó nagy népmozgás sem kedvezett a kettős házasság kiküszöbölésére indított egyházi és világi tisztviselők „harcának". Az újonnan betelepíthető helyek vonzották az embereket, és valószínű, hogy sokan, főleg a férfiak, a munkaszerzés, és földszerzés reményében neki is indultak a felszabadult térségek újra foglalásának, de a családot, biztonsági okok miatt hátrahagyták. Az új helyen megtelepedve, nem mindig siettek maguk után hozni a családot. Ezen feltételezéseket alátámasztja az is, hogy 1686 után megszaporodtak a bigámia vétségével indított bűnvádi eljárások. A századfordulóig több mint 10 esetben indítottak bigámia elkövetése miatt vádat mint férfiak, mint nők ellen. A cselekményt rá is bizonyították a vádlottakra, akiknél a fent általánosságban ismertetett okok fordultak elő védekezésükben. Néhány szokatlan eset is előfordult. így pl. 1686 júni. 20-án Pest megye tisztújító gyűlésén kezdték el tárgyalni Borsos Erzsébet kecskeméti asszony ügyét, aki már többször is elhagyta hites urát, és ez utóbbi alkalommal tettét súlyosbítván annak pénzét is elvitte, és a helyére a ládikába kis békákat tett. Mindezen cselekményeit súlyosbította a bigámia elkövetésével. A bíróság úgy ítélte meg, hogy tette miatt halállal kell bűnhődnie.

89 218