Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

delkezo nemesek is akadtak, akiknek vagyoni helyzetére nézve a vármegye a községbírót szólította fel vallomásra, mint illetékest. Ilyen helyzetben jelenti 1778. júl. 20-án Csobánka bírája, Vászo Kurucsovity és törvénybírája, Simion Joseffon, hogy nemes Militics Mihálynak vagyona „egy Szegény rongyos Házacska" és egy kis kert. Hat gyermekét kézi munkával, kapálással és aratással szerzett jövedelméből tartja el.

277 PPS vm. közgyűlése 1699. nov. 3-án elrendelte, a zsidói nemesség egyöntetű tiltakozásának eredményeként, hogy a zsidói nemeseket — eltérve az eddigi gyakorlattól — külön kell összeírni a jobbágyoktól és másutt is, ahol lehet, ezután ezt kell tenni.

278 Zsidó községben ez az ügy a visszatelepüléskor, kb. 1694—95-ben vette a kezdetét, amikor a Buda felszabadítása óta pusztán álló helységbe először kisnemesek települtek vissza. Maga a vármegye sem volt tekintettel rájuk, amikor portio-pénzt vetett ki a zsidói nemesekre. Ez ellen tiltakozva a nemesek „nemesi szabadságukra" és arra hivatkoznak, hogy a kivetett adó felét már egyébként is befizették.

279 Az 1696 — 97-től érkező jobbágyság Zsidón természetesen azonnal létrehozta — vagy menekülése során el sem hagyta? — bírói szervezetét és a legkevésbé sem respektálta a telken, féltelken élő nemesek „szabadságát", akik maguk leplezték le állapotukat a megyéhez küldött kérvényükben: „ne légyen az mi Conditionkis ugj mint Nemesseké aláb való, mint a Parasztságé".

280 A nemesi érdekközösség szálai már jócskán szétszakadoztak a XVII. század végére, ezt igazolja a vármegye szándéka, hogy a zsidói nemeseket megadóztassa, valamint, hogy a Nógrád megyében lakó özv. Fittos Ferencné földbirtokos zsidói jobbágyainak az érdekében írta a vármegyéhez: „Azonban az Ziday Nemesség is az szekerezéstül, és más edgyéb eő Felsége szolgálatyátul ki vonya magát, edgyet nem akar érteni az ott lakosokkal, kit lehetetlen, hogy az szegénység maga el gjőzőn, azért ezirántis alázatosan kérem Nagyságtokat, kegyelmeteket ezen dolgottis közöttők méltóztassék el intézni..."

281 A vármegye gyűlése 1702. jan. 19-én foglalkozott újra a zsidói nemesség ügyével a parasztság újabb panaszára, ugyanis a helységre kirótt szekereknek az egyharmadát a nemeseknek kellene kiállítaniuk, de évek óta egyetlen szekeret sem adtak a forsponthoz.

282 Nincs tudomásunk róla, hogy a zsidói nemesek, akik évtizedekig fejtettek ki ellenállást a parasztközséggel szemben, létrehozták volna saját községbírói szervezetüket. De Rákóczy Gábor nemes községbírói funkciót gyakorolt, amikor Varga Pál jobbágynak — aki Rákóczynak Éva nevű testvérétől bérelt fél telket és házat — marháit behajtotta, mert azok „kárban voltak". Az ebből támadt vita során Varga Pál jobbágy leszúrta Rákóczy Gábort, a gyilkost 1709. jún. 18-án ítélte halálra a vármegye, az ítéletet végül is nem hajtották végre. Varga Pál nagy váltságdíj ellenében szabadult.

283 A zsidói nemesség összeütközött a szomszéd falu, Mácsa község bírói szervezetével is Megyerke puszta használata miatt. Mindezek a külső okok sem késztették a zsidói nemeseket saját szervezetük létrehozására, mert belső meghasonlásuk, széthúzásuk, amelyre számos adatunk van, ebben megakadályozta ezt a csoportot.

284 183