Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

\ A községi közigazgatás eszközei V. 1. A szóbeliség és írásbeliség A falvak (községek) ügyintézésének kezdetére nyilvánvalóan a szóbeliség egyeduralma volt a jellemző. „A szóbeli ügymenetnek minden bizonnyal megvoltak a maga régi gyakorlaton alapuló szabályai, ezeket azonban, közvetlen írásos emlékeik nem maradván, nem lesz könnyű feladat megállapítani." Évszázadok teltek el az államalapítás óta, amíg az írásbeliség leszállt a községi közigazgatás szintjére. Az írásbeliség leszállásának a folyamata — a királyi kancellária írásbeliségének kezdeteihez mérve — igen sok időt vett igénybe. Alapvetően három tényező, feltétel együttes megléte, illetve megérése volt szükséges hozzá: a községi írásbeliség a közösség társadalmi igényeként kellett, hogy megjelenjen; a községekben elégséges írástudó legyen és a papír ára popularizálódjék. A három tényező, feltétel együttes megléte már a XV. század végén megnyugtatóan bizonyítható.

285 A három tényező közül legkorábban az írástudók jelentek meg a falvakban, akik kezdetben az alkalomszerűen szükséges írásbeli feladatokat végezték el. „Ha a község igazgatásával kapcsolatban írásbeli munka akadt, annak elvégzésére valószínűleg a falu papját kérték meg. A papság minden bizonnyal jelentős szerepet játszott nemcsak a lakosság lelki életének gondozásában, hanem gazdasági, igazságszolgáltatási és közigazgatási téren is. Elég e tekintetben az idegen nemzetiségek, oláhok, rutének, szerbek, szászok, tótok papjaira utalni, akik még napjainkban is megőrizték ezt az irányító befolyást. De a magyar községek és városok katolikus és protestáns lelkészei sem zárkóztak el a világi ügyekkel való foglalkozás elől." Tegyük hozzá, hogy bármely felekezetű iskolamesterei, tanítói, kántorai stb. sem.

286 Az írástudás laicizálódása — a nemesi osztály és rétegek után — a XV—XVI. század fordulóján már elérhette a jobbágyságot is, amelynek körében a reformáció hatására a XVI. század végére jócskán tért hódíthatott. Ekkor jön létre az a jobbágy-deáki réteg (falvanként 2-3, hász-birtokokon 4-5 ember), amelynek a kezéből a községbírói írásbeliség csak a szatmári béke utáni évtizedekben megy át a nótáriusok kezébe. Kézenfekvő, hogy a közösség belső társadalmi igénye az írásbeliségre a mezővárossá fejlődés útján járó településeknél jelentkezett elsősorban a XV. századtól kezdve. Az írásbeliség megjelenésére serkentőleg hathatott a királyi, egyházi és városi földesuraság. Ezek esetében az írásbeliség megindításánál az alájuk tartozó falvak esetében külső nyomással, vagy kényszerrel is számolhatunk.

287 A papír tömeges elterjedése és olcsóvá válása Magyarországon a XV. század második felében ment végbe. A század első felében itáliai és délnémet, a második felében osztrák (1469-től), lengyel (1491-től) és cseh (1499-től) gyártmányú papírral fedezhette szükségleteit hazánk. A délnémet eredetű papír elterjedését főleg a Fugger-Thurzó család tevékenysége segítette elő. A legkorábbi magyarországi papírmalom Lőcsén működött 1530 előtt, onnan tudjuk, hogy ebben az évben a késmárkiak felégették. A magyarországi papír-szükséglet kielégítésében nagy szerepe nem lehetett. 184