Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században
IV. A nemesi község ÍVJ. A nemesi község bírói szervezete A kisnemesség úgynevezett nemesi községeket hozott létre elsősorban saját érdekvédelme szempontjából. Az önkormányzat a kisnemesi falvakban sokkal jobban érvényesült, mint a jobbágyközségekben, szinte csak önkormányzati feladataik voltak, hiszen adót és szolgáltatásokat ezek a falvak nem teljesítettek nemesi kiváltságaik birtokában, telkük akármilyen kicsiny volt is, mentes volt a katonai beszállásolástól stb. A kisnemesi falvakban több, esetleg nem is rokon, nemesi család lakott együtt, számuk sosem volt nagy, életszínvonaluk a birtokoknak a harmadik-negyedik nemzedék kezén való elaprózódása következtében alacsony volt, hasonlított a jobbágyok, zsellérek életszínvonalához, miközben nemesi öntudatukat és provinciális kultúrájukat épségben, sőt fokozottan megőrizték. 268 A nemesi község élén a nemesek hadnagya állt, akit neveztek főnagynak, felügyelőnek, principálisnak, általában egy évre választották. A nemesi község alapja a nemesi közbirtokosság bolt, tevékenysége elsősorban a gazdálkodási rend, a legelőhasználat szabályozására, a közrend fenntartására, a község vagyonának és jövedelmeinek a kezelésére irányult. Mindezek érdekében statútumok atalkottak, de ellentétben a jobbágyközséggel, nem tartozva földesúri joghatóság alá, közvetlenül a nemesi megyéhez kapcsolódtak. Nevezték ezeket a nemeseket egytelkes nemeseknek (nobiles unius sessionis)» kurialistáknak, mert kúriájuk volt, de jobbágyuk nem, armalistáknak, mivel csak címeres levelük (litterae armales) volt, de földjük általában nem, parasztnemeseknek, nemes parasztoknak életmódjukra célozva, a XVIII.században legfőképpen taksás nemeseknek a taksa fizetése miatt. Kissé gúnyosan mondva bocskoros nemes, hétszilvafás, félsarkantyús, kurta nemes volt a nevük. A nemesi községek elsősorban a Dunántúlon, a Felvidéken, a Felső-Tisza mentén és Erdélyben alakultak ki. PPS vm. területe nem tartozott, a török hódítás miatt, a nemesi községek tipikus területei közé, néhányat mégis találhatunk ezen a'földön is a XVII—XVIII. században. Pánd nemes község helyzete egy 1641. júl. 21-í tanúkihallgatási jegyzőkönyvből bontakozik ki. Nagy István 75 éves pándi „öregbíró" vallotta, hogy régebben Pándon jobbágyok egyáltalában nem voltak, csak „maguk személyében címeres nemes emberek", akik magyar részre nem adóztak és fejenként egy házhellyel (telekkel) bírtak. Csak két családnak voltak jobbágyai. Ezeken kívül voltak elhagyott, azaz szabad telkek is. A nemeseknek földesuruk nem volt. A vallomásból következtethetünk, hogy Pándon a tizenötéves háború előtt már létezett a nemes község is, utána alakulhatott ki ismét a jobbágyközség a nemes község mellett. Ismerjük 1655-ből Tarkó János pándi jobbágy végrendeletét, amelynek írásba foglalásakor — többek között — jelen volt Sós Mihály parasztbíró. Nemespándiak és parasztpándiak összeütközéseiről, egymás elleni hátaim askodásairól 1652-ből vannak adataink. 269 A két község ugyanis területeileg is elkülönült egy időre, a XVII. század második felében tűnik fel Nemespánd és Parasztpánd településneve. Parasztpándnak 1645-ben vésetett községi pecsétjét is ismerjük. 270 181
