Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században
szett ebnek meg marászátul roszul kezdett lenni, hogy az Emberek is roszul ne járnának orvoságot csinálván arra adót" 9.- forintot. Mogyoródon 1798-ban hasonló eset történt, amikoris Vácról hívtak orvost. 185 A lakosságot járványok tizedelték a XVII—XVIII. században is. Csak elkülönítéssel, karanténnal tudtak valamelyest védekezni ellenük. Bajtai István Pestről küldött levelet Pozsonyba 1709. júl. 15-én Laczkovics László PPS vm. alispánjához : „az pestis maid inkáb már közönségessen Szegedtől Egrik, s onnét Hatvantól be Pestig regnál, Úriban is, Némedin, Ócsán halnak. Mys it Isten markában vagyunk már edgi lelket sem bocsaitanak be, mindgiart visza verik, sem az Ráczkevei szigetben". 166 Bottyán János seregével 1709. aug. 22 — 25-e között Isaszegről Vácra vonult, a fejedelmet így tudósította: „Pestis e tájon a falukon és városokon grassál..." 167 Laczkovics László PPS vm. labanc alispánja eképpen utasította a pestis elleni védekezésre az isaszegi, gödöllői, bagi, hévízi, hévízgyörki, aszódi, domonyi, szilágyi és vérségi bírákat: „Vigiázon minden Helység (:a mint az előttis bővsiegessen meg írtam:) hogy egéséges helyekbül küldgiék az Embereket, és azokal Helységnek pecséttye alat Levelet adgyanak bizonyságul, hogy Egésséges helybül mennek, az Döghletes helybül pediglen senki élete vesztessége alat nem hogy Váczra és ide, de még szomszéd faluban is menny élete vesztessége alat ne meriszeljék". 168 A menthetetlennek tartott betegeket a határba, kutakhoz különítették el, ahol rögtönzött kunyhókban tengették hátralévő napjaikat. A Csörög hegy melletti Pokolvölgyet 1724-ben, a dukai Pokolvölgyet 1737-ben, a veresegyházi-csomádi határon a „Pestises Gunyhó" helyét 1748-ban említik. 160 Tiszte szerint a bírónak kellett volna jelentenie a megye hatóságára a járványos megbetegedéseket, 1739-ben halálbüntetést szabtak ki arra, aki a pestisjárványt eltitkolta. A rendeletet Mogyoródon is — mint mindenhol — kihirdették, Ennek ellenére a falu bírája, esküdtjei és jegyzője, amikor 1741. június közepén a járvány ismét fellépett a faluban, elhatározták, megakadályozzák, hogy erről más falvak lakosai értesülhessenek. Ezért a faluban kihirdették, ha férfi fedi fel a pestist, száz botütés, ha nő teszi ugyanezt, száz vessző ütés legyen a büntetése. A pestisben elhaltakat gyorsan eltemették. A nem fertőzött helyek lakosai a mogyoródi pestisjárványról három hétig nem is szereztek tudomást, így az elöljárók a fertőzés veszélyének tették ki a közeli és távoli falvak népét. A szomszédos Szada fertőzött hely lett, ahol többen meghaltak. A kancellária az ügyben azt javasolta a királynőnek, hogy a járvány elhallgatásában főbűnös, Haraszti István bíró büntetése golyó általi halál legyen és az ítéletet mások elrettentésére sürgősen hajtsák végre. Szabó János törvénybíró és Lusinszky Márton jegyző a budai várban bilincsben eltöltendő egy évi közmunkára ítéltessék. Mária Terézia utasította a kancelláriát, hogy mindenben a törvénynek megfelelően járjon el. 170 Jelenleg nem ismerjük az ügy befejezését. Az elöljáróság bűnös elhatározásának okát is csak találgathatjuk. Legvalószínűbb, hogy a nyári dologidő kellős közepén a falura vetett egészségügyi karantén megbénította volna a falu életét. A község elhalt tagjainak a torára „régi szokás szerint" a község pénztárából a bírák nem csekély összeget adtak. Általában gazda halálakor 10.- forinton felül, gazda felesége esetén 10.-forint, fiatal lány, legény torára 5-7.-forint, gyermek elhunytakor 3-5.-forint járta Kistarcsán és Mogyoródon a XVIII. század második felében. 171 164
