Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

A XVIII. században az uradalmak által adott hegykönyvek, rendszabások a községeknek évszázadokon keresztül kimunkált rendtartásaira mentek vissza, átalakítva és megtoldva azokat a földesúr érdekei szerint. Sajnos, községi alkotású szőlőbéli rendtartás Pest megye területéről mindeddig nem ismeretes. A Szilassy családnak Pánd falu részére 1803-ban adott rendszabályai röviden a következők: A szőlőhegyen minden gazda a szőllejét mély árokkal vegye körül, ha ezt elmulasztja, a csősz intse meg. A szőlőt gondosan műveljék, a rossz művelés a szomszédos szőlőnek is árt. Ha valaki elhanyagolja a szőllejét, elveszik tőle. Más szöllejéből még egy oltóágat sem szabad elvenni. A kár megtérítésén kívül a tolvaj büntetése 30 krajcár és 24 pálcaütés legyen. Szüret előtt a szőlőt haza hordogatni tilos, csak a megállapított időben szabad szüretelni.

160 A földközösség bomlása a polgári korszakban meggyorsul, bár maradványai „álcázott" formában megérték a XX. század közepét is, ezek a különböző közbirtokosságok, hegyközségek stb. voltak.

161 II. 6. Az egészségvédelem és a szociális gondoskodás A kor színvonalán álló gyógyításban, orvoslásban, egészségügyi ellátásban ritkán részesültek a jobbágy-falvak lakói. Meglehetősen burjánzott azonban a népi gyógyászat, mely kiterjedt emberre, állatra és amelyik jócskán keveredett babonasággal és nemegyszer a boszorkányság vádjának indító oka lett. A népi gyógyászatot, többnyire a gyógyfüvekkel való orvoslást, javasasszonyok végezték, férfiak ritkán. Az előbbieket „Orvos Asszonynak" hívták Szentendrén, Vácott stb. a XVIII. században és a bírói számadásokban ugyanúgy feltüntették honoráriumukat, mint a főiskolán, egyetemen tanult orvosokét.

162 A veresegyházi Kis Jánosné (Pásztor Erzsébet) gyógyfüvekkel kezelt embert, állatot; amit Aszódi János kosdi „vulgaris Orvoss" nem tűrhetvén, az asszonyt a váci püspökség úriszéke elé juttatta boszorkányság vádjával 1744-ben, ahol azonban felmentették. A tanult orvosok ellenszenvének egyik példája ez az eset a népi gyógyászat ellen. A községbírói szervezet nem látott semmi kivetnivalót a nép „orvostudományában", az annyira benne gyökerezett a falu világában. Kis Jánosné férje maga is polgár volt Veresegyházon 1744 előtt, a helybeli tanuk pedig semmi rosszat sem láttak abban, hogy Erzsébet elmondta „a Tehenem Farkában Tömjént kötöttem, hogy az hasznát el ne vehessék a rosszak".

163 A községbírói szervezet a községet terhelő munkában, kötelezettségekben megsérült embert gyógyítja, költségeit fizeti olykor és mivel a vm. parancsa szerint járt el, kéri a vármegyét, hogy a költségeket a község adójába tudja be. A gödöllői „Bírák és Tanácz" írják 1727. márc. 9-én a megyének, Gercsik nevű tolvajt „Nagy ellenkezéssel meg fogták, az ellenkezés közben pedig Helységünk lakossai közül edgyet meg lőtt és Nagy Sebben ejtet; az melynek meg gyógyításáért az Borbélynak fizettünk tizen hat német forintokat; az mellyért kérjük az Tekintetes és Nemes Vármegyét, hogy azon tizenhat német forintokat méltóztassék az Tekintetes és Nemes vármegye minékünk acceptálni."

164 A veszett farkas vagy kutya marta szarvasmarhák és emberek szinte menthetetlenek voltak a korban és nagy riadalmat keltve azonnali cselekvésre serkentették az elöljáróságot. Kistarcsán Csicsiri András bíró 1776-ban „Midőn az marha ve163