Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században
végét letörték. 117 Bag és Aszód határán a „kettős körtvély" fát tőből kiégették, vallja Fekete János, a váci püspök veresegyházi jobbágya 1654. nov. 22-én. Szelényi Jánosnak, Aszód földesurának 1658. nov. 7-én azért kellett tiltakoznia PPS vm. sedriáján, mert a bagiak a vármegye hatósága által kijelölt és felállított határjeleket Aszód sérelmére erőszakosan eltávolították. 118 A dukai Csányi András nem átallott Vác város határából elszántani néhány barázdát 1732-ben, ami ellen Vác bírája és tanácsa tiltakozott a dukai elöljárónál és követelte, hogy az jelöljön ki határnapot a határ „régi statusához" való visszaállítására, ahol a váci tanács tagjai jelen lehessenek. 119 Az 1730-as években a mogyoródiak felásták a fóti határ egyik kövét és elvitték. Ladik János fóti jobbágy vallotta 1759-ben, hogy „ha Csomadiak csak valamivel killyeb szántották, azokat Derekassan sokszor mégis ijesztették, ekéjeket ki vervén, vagy hogy félelmekben sokan ekéjeknek Taligáit is ott hadták". 120 Csomádot 1729-ben telepítették újra szlovák jobbágyokkal. Még az is előfordult, hogy a pusztafaluk templom romjait „elrekkentették," azaz ellopták a turaiak Szentgyörgyön vagy Parócán, hogy a templom látható romja nehogy jogi „vitára" adjon okot és ezáltal megzavarható lenne a turaiak birtoklása. 121 Ugyanakkor arra is akad példa, hogy egy határbejárás során Kandó János szolgabírót a püspökhatvaniak véresre verték egy komor helyen, a „Fekete Péter temetése és hányása táján", ami miatt az panaszt emelt PPS vm. sedriáján 1668. nov. 15-én és dec. 29-én. 122 Szelídebb módja volt a határ kedvező kiigazításának a megvesztegetés vagy csak az etetés-itatás is. PPS vm. vizsgálatot folytatott egy ilyen ügyben 1661-ben, amikor a kérdések egyike így hangzott: „Tudgiaké, hallottaké az Tanuk az el múlt 1660 esztendőben ez el múlt nyáron, mikor az Szaday és Gödölöy határokrul való törvény volt, haza felé indulván Fülekrül az Törvény után az bizonyságok, egy Szent Myklossy ember Peszeki Máttyás mondotta Rátóti Juhász Istvánnak, hogy tuttál te jó rea esküdni az Szaday és Gödöllöy határra, holott csak ez minapi gyermek vagy, tálam csak az jó lakásért és esküttel hüttel rea, kire Juhász István mondott, Szaday Polyák János kiáltott reajok az határjáráskor mentekben, és azt mondotta, hogy nem roncs az embert, ne roncs az embert, hanem az Szilhátra, Szilhátra, vagion meg egy hordó serünk és egy vágó tehenünk, jól tartunk benneteket." 123 Nem volt ritka, az sem, hogy a határokat, a sertéseket, a marhákat, sőt a földeken dolgozó asszonyokat, lányokat puskás kézzel őrizték a jobbágyok. A mácsaiak ecskendi pusztáján őrzött disznait a kállóiak „puskás kézzel" lestek 1626ban, vajon áttévednek-e az ő határukba. A püspökhatvaniak 1659-ben fegyveresen akadályozták meg a vármegye embereinek hatósági eljárását a határukban. Ugyanők 1668-ban „el foglalták és puskás kézzel oltalmazták az makkon iáró sertéseketis azon Gyürkj határon," 124 A tótgyörkiek sem nagyon hagyhatták magukat, mert legrégebbi ismert községi pecsétjükön — amelynek a használata visszanyúlik a XVII. sz. második felébe — kucsmás, hajdú féle, puskás és kardos gyalogos parasztot ábrázoltattak. 125 Kisebb csatának is beillő összeütközés zajlott le a füleki végvári katonák és az aszódiak között, amikor 1681-ben a katonák kezdték feltörni és fosztogatni az aszódiak kamráit, kergetni kezdték az asszonyokat és a leányokat stb. A falu vé157
