Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Bevezetés

adatokat használta még egy évszázad múlva, 1676/77-ben is.

2 Valójában pedig az 1590. évi összeírások sem voltak egyenértékűek a korábbiakkal, mert készítőik új adatokat ekkor már mindegyik településen nem gyűjtöttek, hanem az adókból és tizedekből bevételezhető jövedelem Összegét gyakran az előző, az 1580. évi defterből másolták át. A lakosok neveit azonban 1590ben még minden egyes településnél újból nyilvántartásba vették, így ezek a névsorok jól kiegészítik a budai szandzsák korábbi összeírásainak anyagát.

3 A szandzsák-összeírások elkészítése során, mint ismeretes, minden egyes településen először a lakosok nevét jegyezték fel. Ahol mohamedánok, illetve törökök is laktak, az; összeírást az ő nevük beírásával kezdték el. így történt ez például Gyulán is.

4 Budán viszont egyáltalán nem írták Össze őket, bár ott a várőrségen kívül még számos mohamedán család élt; a kincstár által bérbe adott 310 bolthelyiség (1. alább Buda adatainál) majdnem mindegyikében török árus, illetve kézműves tevékenykedett. Ismeretes az is, hogy az 1570 körül Vácon készített házösszeírás szerint közel száz lakóház a mohamedán polgári lakosok birtokában volt,

5 de a budai szandzsák összeírásaiban az ő nevük sem található. Mindamellett Kovin (Ráckeve) városban a magyar etnikumú lakossággal együtt a szerbeket és a törököket is Összeírták. Számuk fél évszázad alatt a következőképpen alakult: 1546-ban 414 magyar etnikumú és 122 szerb család, 1559-ben 510 magyar és 88 szerb etnikumú család, 1562-ben 691 magyar, 35 szerb, 19 török és 1 tatár etnikumú család, 1580-ban 468 magyar, 6 szerb és 28 török etnikumú család, majd 1590-ben már csak 226 magyar etnikumú család maradt Kovin városban. Itt az összeírás szerkezete is eltért a megszokott formától, mert a mohamedánokat külön csoportban csak 1580-ban vették nyilvántartásba, míg más években a lakosság vegyesen került be a névjegyzékbe. Az összeírok az egyes települések névjegyzékének elkészítésekor a családfő m3llett nyilvántartásba vették annak nőtlen fiait (feltehetőleg 15 éves kortól, de ez vitatható), a háztartásában élő nőtlen testvérét, esetenként a vejét, sőt a nála dolgozó legényt is, bár szolga voltát gyakran nem tüntették fel (van azonban példa arra is, hogy négy vőt szolgának neveztek, ld. alább Bódogfalvánál). A családfőket általában vezetéknevükön vették jegyzékbe, hacsak nem voltak bírók, deákok, papok, kovácsok vagy vándormunkások (hajmáne) mert ennek jelzése miatt őket is csak keresztnevükön írták be, mint a többieket. A névsor összeállításához tartozott még a juhos gazdák neve fölé jegyezni juhaik darabszámát, de néha még azt is megemlítették 2. Bizonyítására a budai szandzsák 1590. évi összeírásából az egyes településeknél kimutatott bevételezhető jövedelmek összegét korábbi kutatásaink során már egybevetettük a budai szandzsák 1676/77. évi tímár-naplójának (ruznamcse) vonatkozó adataival, 1. a „Magyarországi török adóösszeírások" c. munkánk (Bp. 1970) 53 — 54. oldalain. Újabban pedig két egyházi alapítvány (vakuf-birtok) Szentiván és Bálvános falu 1579-ben és 1665-ben kimutatott jövedelmének bevételezhető összegét találtuk pontosan ugyanannyinak, 1. ,,A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása" c. munkánk (Békéscsaba 1982) 11. oldalán. 3. Vö. például Békásmegyer falu 1580. és 1590. évi összeírását, Magyarországi török adóösszeírások, 50 — 51. 4. A gyulai vár és Gyula város mohamedán lakosait az 1567. évi összeírás elején az Őslakosoktól elkülönítve vették nyilvántartásba, 1. A gyulai szandzsák, 41 — 44. 5. Fekete L., A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján, Bp., 1942. 6