Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Bevezetés

szolgáltatása lett összeírva, hanem az egyiké többre, a másiké kevesebbre, akkor azt igazságosan igazíttasd ki."

15 Az összeíró mindenkinek nem kedvezhetett, mert akkor a kincstár érdekeit sértette. Isztambulban pedig mindig a bevételek gyarapodását várták. A felsőbb hatóságoknál érvényesülni akarók maguk is a jövedelmek növekedésére törekedtek, miként a budai szandzsák 1580. évi összeírója, aki büszkén jelentette, hogy a régi defterben (az 1570. éviben) levőnél 1134 családdal többet írt össze.

16 Ez az adat igazán akkor értékelhető, ha azt a budai szandzsák különböző években nyilvántartásba vett családfőinek számához viszonyítjuk. Kötetünk népességi adataiból ezért a családfők számát összegeztük: 1546-ban 1559-ben 1562-ben 1580-ban 1590-ben 9806 fő 9901 fő 10 609 fő 12 140 fő 9682 fő Ez kiegészíthető még az 1580. évi összeíró idézett adatával, mely szerint tehát 1570-ben 11006 családfőt vehettek jegyzékbe. Az adatsoron végig tekintve megállapítható, hogy az 1580. évi összeíró jól szolgálhatta a kincstár érdekeit. Amikor azonban buzgólkodása eredményét kötetünkben vizsgálgatjuk, feltűnhet, hogy a családfők 1134 fővel megnövekedett számának felét Kecskemét városban írta össze. Itt pedig szembeötlő az is, hogy a nyilvántartásba vett 1086 családfő közül csak 710 lett dzsizje-adó fizetésére kötelezve, noha ezt az adót ekkor már szinte minden összeírt családfőre kivetették. A problémára megoldást keresve különösnek tűnik ugyanitt, hogy Kecskeméten 1546-ban a 295 családfő mellett, csupán a keresztnevükön még 91 egyedülálló nőtlent, vagyis szolgalegényt írtak össze, de 1580-ban már csak négyet. Feltételezhető, hogy a 710 dzsizjefizető mellett jegyzékbe vett 376 fő szolgalegény vagy jobb esetben zsellér volt. Tovább vizsgálódva az is megállapítható, hogy az 1580. évi összeíró nemcsak Kecskeméten, hanem az egész budai szandzsákban jóval kevesebb egyedülálló nőtlent (akiket kötetünkben az „egyéb nőtlenek" rovatába soroltunk) vehetett nyilvántartásba. A kérdés jobban megvilágítható lesz tehát, ha kötetünk népességi adataiból az egyéb nőtlenek számát összegezzük. A kapott eredmény a következő: 1546-ban 1559-ben 1562-ben 1580-ban 1590-ben 917 fő 181 fő 125 fő 306 fő 643 fő Az adatsort végignézve felvetődhet a kérdés, hogy miért csökkent az egyedülálló nőtlenek száma? Talán a szolgalegényeket 1546 után vezetéknevükön vették nyilvántartásba (mintha nősek lettek volna), hogy így megnöveljék a családok számát? Az 1590. évi összeíróról viszont ezt már nem lehet feltételezni, mert kétszer annyi egyedülálló nőtlent írt össze, mint elődje. A szolgalegények viszont adófizetők nem voltak; a budai szandzsák öt összeírásában még sarlópónz kivetésére is csak ritkán bukkanhatunk. Az 1580. évi összeíró a már idézett jelentésében még arról is beszámolt, 15. Uo., Mühimme Defterleri 39, köt., p. 95. 16. Uo., Mühimme Defterleri 39. köt., p. 204. 12