Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Bevezetés

hogy amikor 1134 családdal többet vett nyilvántartásba, a budai szandzsák várható bevételét 200 000 akcsóval megnövelte, bár ez az; összeg a három hónappal később kelt levelében már 50 000 akcséra zsugorodott. E jövedelemtöbblet nagyságának a megítélésére felidézzük, hogy az 1580. évi összeíró 48 111 akcséban csupán (Sziget-)Szentmiklós falu fizetési kötelezettségét állapította meg, noha ott mindössze 113 család élt. (összehasonlítási alapként szándékosan nem hivatkoztunk olyan falura, mint például Rácalmás, ahol 45 000 akcsét 77 családra rótt ki.) A családok számának és a jövedelem összegének, az 1580. évi összeíró által bejelentett növekedése, tehát nincs összhangban. Ez ébresztette azt a gondolatot, hogy az összeíró az adófizetésre nem nagyon képes szolgákat is jegyzékbe vette, bár ha ezek nős zsellérek voltak, az itt felvetődött kérdés a demográfiai kutatások szempontjából problémát nem jelent. Az összeírások gazdaságtörténeti adatai esetenként ugyancsak nincsenek összhangban egymással. Előfordulhat például az első két összeírásban, hogy valamelyik településnél a gabona-, must- és szénatized túl magasnak, viszont a lakosság anyagi erejét szintén jelző dzsizje-fizetők száma túl alacsonynak tűnik, vagy fordítva. Ilyenkor érdemes megnézni a szomszédos település hasonló adatait. Irányadó lehet a bírságpénz összege is, mert az összeíró leginkább ennek kirovásakor önkényeskedhetett. Az adó- és tizedkivetés szigorúsága, illetőleg a teherbíróképesség leméréséhez jó támpontot nyújtanak a lakosság számának változását jelző népességi adatok. Az adatfelvételek megbízhatóságának jó próbaköve lehet az is, ha a bevételezhető jövedelmek részletezése között feltüntetett bárány tized darabszámát egybevetjük a lakosok neve fölé beírt juhok számával. Ezzel kapcsolatban kirívó példaként említhető, hogy 1562-ben, amikor Kecskemét város lakosait összeírták, tized címén csak 60 bárányt tüntettek fel, noha a névsorban 41 gazdánál (összegezésünk szerint) 10 693 darab juhot jegyeztek fel. Ez pedig arra utal, hogy az összeíró itt a többi fizetési kötelezettség megállapításakor is elnéző, illetve részrehajló lehetett. Mindezek figyelembevételével viszont az összeírások már sok hasznos adatot kínálnak feldolgozásra. A rendelkezésre álló más, nem török nyelvű forrásanyag mellett a szandzsák-összeírások azért is válhatnak különösen értékessé, mert a felmerülő kérdések vizsgálatát egyszerre nagyobb összefüggő területen, több száz településen teszik lehetővé.

17 így például ezekből megtudható, hogy az egykori Pest, Pilis, Solt és Kiskun vármegye területén azonos időpontban hol és mennyi malom volt s egyes falvak lakosainak mekkora utat kellett megtenni, amikor el akartak azokba jutni. A malmok csökkenő vagy éppen növekvő száma pedig már önmagában is jó iránymutató lehet egy nagyobb tájegység gazdasági viszonyainak elemzésekor. Az összeírások mindezek mellett tanulságos adatokat szolgáltatnak nem utolsósorban annak felméréséhez is, hogy Pest, Pilis, Solt és Kiskun 17. Ez indított arra, hogy a Pest megye múltjának jobb megismerését elősegítő öt összeírás adatfeldolgozásának közreadását tervbe vegyem, melyről már „A budai szandzsák 1559. évi összeírása" c. munkám utószavában írtam. E terv megvalósításáért, e kötet kiadásának szorgalmazásáért, Egey Tibort, a Pest megyei Levéltár igazgatóját illeti köszönet. 13