Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 1. Pest megye az 1918. évi polgári demokratikus forradalom előestéjén

a frontról és a mátyásföldi repülőgépgyárban talált munkát. Kapcsolatba került Szabó Ervinnel és 1917-ben a galileisták, valamint a forradalmi szocialista munkások illegális csoportjával. Mosolygó nagy képzettsége, széles körű ismeretsége és munkás-Összeköttetései miatt nélkülözhetetlen volt az illegális mozgalomban. A forradalmi szocialisták röplapjai Mosolygó révén jutottak el rendszeresen Pest megyébe, „a Pest környéki nagy gyárakba, a mátyásföldi repülőgépgyárba, Aszódra, Csepelre. .. "

25 Négy gyár: a mátyásföldi, albertfalvai és az aszódi repülőgépgyárak, továbbá a csepeli lőszergyár közvetlenül a befolyása alatt állott. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a csepeli gyár munkásai voltak az elsők, akik a raktári fegyverkészletből felfegyverezték magukat; hogy első ízben az aszódi munkások vezették harcba az agrárproletariátust a nagybirtok forradalmi kisajátítására, és hogy egy mátyásföldi repülőgép szórta szét Budapestre s környékére a forradalmi szocialisták röplapjait. Az sem véletlen, hogy az első munkástanácsok Magyarországon éppen a fent említett gyárakban jöttek létre. A munkástanácsokért folytatott agitációjában Mosolygót nemcsak az orosz példa követése vezette, hanem az a szindikalista álláspont is, hogy igazi szocialista politika csak úgy folytatható, „ha a munkásság a pártpolitika irányítását és ellenőrzését állandóan és közvetlenül maga veszi a kezébe... "

26 Amikor a Breszt-Litovszk-i béketárgyalások akadoztak, a szociáldemokrata párt 1918. január 13-án Budapesten hat helyen népgyűlést hívott össze a tömegek nyomására. Mosolygó, mint a Nagydiófa utcai gyűlés előadója, ellenzéki szellemű határozati javaslatot terjesztett elő, amely az orosz munkásoknak küldött testvéri üdvözleten kívül munkástanács megalakításának a szükségességéről is szólt.

27 A tárgyalások meggyorsítása és a béke érdekében 1918 január közepén a magyar munkások - osztrák és cseh proletártestvéreik példájára - hatalmas politikai sztrájkba kezdtek. A sztrájk 17-én kezdődött és 18-án már általános jelleget öltött. A sztrájkot a forradalmi szocialisták és a baloldali szociáldemokraták szervezték - a szociáldemokrata vezetők többségének akarata ellenére. A sajtónak megtiltották, hogy foglalkozzék a sztrájkkal, mégis gyorsan elterjedt a híre az egész országban és a munkások vidéken is tömegesen beszüntették a munkát. Budapest és környéke munkásait elsőnek az aszódiak követték.

28 Január 18-án a Magyar Lloyd Repülőgépgyárban is sztrájkba léptek. A munkások a sztrájkot bejelentették az aszódi járás főszolgabírójának, akinek értesülése szerint: a munkások fegyverrel rendelkeznek, és közölték, ha élelmük elfogy, akkor rekviráláshoz folyamodnak. A főszolgabíró a fentiekre való tekintettel kéri a főispántól a csendőrség megerősítését és esetleg katonaság kirendelését.

29 A sztrájkhullám ugyanezen a napon Vác városát is elérte. A helység ostromlott erőd képét mutatta, a városházát katonákkal tömték meg, az utcákon feltűzött szuronyú őrjáratok cirkáltak.

30 A Népszava részletes tudósítást közölt a január 21-ig tartó sztrájkról: „A váci szervezett munkásság. . . impozáns módon 18