Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 1. Pest megye az 1918. évi polgári demokratikus forradalom előestéjén

mutatta meg lelkes csatlakozását a politikai tömegsztrájkhoz".

31 A váci népgyűlésen „oly nagy számban gyűltek egybe a munkások, hogy ki kellett vonulni a vásártérre. . ." A város urainak félelmét és aggodalmát mutatja a váci rendőrkapitány január 20-i távirati jelentése az alispáni hivatalnak: „.. . a lakosság megnyugtatására óvintézkedésből, a szükséges rendőrök hiánya miatt, járőri szolgálatra állományparancsnokságtól honvédeket kértem és kaptam."

32 Az aszódi és váci sztrájkon kívül a vidéki városok közül még Cegléd, Debrecen, Tatabánya, Salgótarján, Losonc, Pozsony, Kassa, Érsekújvár, Ruttka és Szolnok munkásai is sztrájkoltak.

33 A szociáldemokrata pártvezetőség mind a fővárosban, mind vidéken igyekezett leszerelni a sztrájkot, s ahol ez nem sikerült - pl. Csepelen -, ott a hatóságok katonai erővel törték le a munkásság ellenállását. Az 1918. évi januári sztrájk - amelyben Pest megye proletariátusa kiemelkedő szerepet játszott - csak bevezetője volt a későbbi nagy osztályütközeteknek és kezdete annak a küzdelemnek, amelyet a magyar munkásság a nyomor és a háború ellen vívott a sorsdöntő 1918-as esztendőben. Mivel a háborús kormány felismerte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására kitört tömegmozgalmak jelentőségét, a magyar belügyminiszter valamennyi főispánt utasította a szocialista agitáció figyelésére. A Pest megyei főispánnak is megküldött bizalmas utasításában - amelyet 1918. február 2-án bocsátott ki - az oroszországi eseményekre utalva, hangsúlyozza: az újabb munkásmozgalmak már „az állammal ás társadalommal szemben egyenesen hatalmi kérdéssé váltak". A feudálkapitalista államapparátust félelem tölti el, mert „az utóbb lefolyt sztrájkmozgalmak" arról tanúskodnak, hogy a magyar munkások „ismerik azokat a rendbontó eszközöket és módozatokat is, amelyekkel az orosz proletárok forradalmi céljaikat megvalósították".

34 A kormányzat a mozgásba jött forradalmi tömegek megfékezésére március 18-án statáriumot rendelt el. A megye főispánja 34/1918.47. számú rendeletében ismerteti a főszolgabírákkal és a polgármesterekkel a rögtönbíráskodás életbe léptetését. Miután elmondja, hogy a „felforgató" mozgalmak „halálos csapást" akarnak mérni az ezeréves Magyarországra, így folytatja: „Fokozzák e mozgalmak veszélyeit egyfelől a hadifogságból tömegesen hazaözönlő katonáink, akik magukkal hozzák és itt elültetik a forradalmi tanokat, továbbá a katonaszökevények. . ."

35 A katonaszökevények nagy tömege siettette a hátország bomlását. A csendőrség 1918 első negyedében mintegy 44 000 katonaszökevényt fogott el, de az országban bujdosók száma százezerre volt tehető és egyre nőtt. A szökött katonák sok helyen, kisebb csoportokba verődve, a lakosság támogatásával harcoltak a csendőrök ellen. Ilyen „zöld káderek" működtek Pest megyében is, és elkeseredett ellenállást fejtettek ki a csendőri egységekkel szemben. A fegyveres katonaszökevények fellépése már olyan méreteket öltött, hogy a főispán a belügyminiszterhez volt kénytelen fordulni ez ügyben. „A Pest megyei aszódi és váci 19