Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 3. A nemzeti tanácsoktól a néptanácsokig

középrétegek kerültek túlsúlyba. Az új elnök, Rózsa István cipészmester, a néptanács első ülésén tartott programbeszédében kijelentette: „Az osztályharcot és a felekezeti harcot meg fogom szüntetni."

4 A gödöllői példa is bizonyítja, hogy a kispolgárságnak a képviselői úgy kívánták háttérbe szorítani a néptömegeknek a szociális igazságért vívott harcát, hogy az osztálybéke álláspontjára helyezkedve, a nemzeti összefogást állították előtérbe. A forradalmi mozgalmakban élenjáró aszódi munkásság 1918. december 18-án megtartott ülésén a kommunista párt politikáját helyeslő csoport a „munkások és földtelen parasztok tanácsai"-ban ismerte fel az egyik eszközt, „amely elvezet a szocializmushoz".

5 - A felismerés, hogy a tanácsok az államhatalom bázisai lehetnek, arra indította a szociáldemokrata pártvezetőséget, hogy a már működő munkás- és néptanácsokban növelje befolyását, újak pedig kizárólag a szociáldemokraták irányításával alakuljanak.

6 A forradalmi mozgalmak másik Pest megyei fellegvárában, Mátyásföldön, az 1919. évi januári események - a kommunisták elleni harc megindulása - során a Budapesti Munkástanácsból kizárt repülőgépgyári munkások a következő határozatot hozták: 1. a szakszervezeti egység mellett vannak; 2. bármely osztályharcos párt tagjai lehetnek a gyár dolgozói; 3. szükségesnek tartják a Munkás-, Katona- és Paraszttanácsok hatalmi szervvé való kiépítését, és 4. a proletárdiktatúrát.

7 A Károlyi-rezsim - a szociáldemokrata vezetés támogatásával - a régi, hagyományos módszereket alkalmazta a forradalmi érzelmű munkások ellen és vezérüket, Mosolygót letartóztatta. A gödöllői és az aszódi járásban nagy rokonszenvtüntetések törtek ki e provokáció nyomán. Különösen Mosolygó munkahelyén, a mátyásföldi repülőgépgyárban volt nagyarányú a tüntetés és a felháborodás. A gödöllői főszolgabíró a mátyásföldi helyzetet rendkívül veszélyesnek minősítette, mert ott a munkásság kezében fegyver is volt. Hiába akarta azonban a megerősített csendőrőrssel elkoboztatni a fegyvereket, a munkástanács ezt az akciót megakadályozta.

8 Februárban a nagykátai járásban is kiéleződött a helyzet. A járás 13 községének szociáldemokrata pártszervezetei 1919. február 16-án a Nagykátán megtartott népgyűlésen olyan határozatot hoztak, amely már a proletárdiktatúra irányába mutatott. Eszerint: „Miután a járás közönsége a főszolgabíró és a két szolgabíró működésével nincs megelégedve, velük szemben bizalmatlansággal viseltetik, ezennel küldöttségileg felszólítja őket, hogy vagy a nép ellenőrzésével a munkástanács útján végzi a mai naptól kezdve hivatali működését vagy azonnal eltávoznak a hivatalból." A fenti határozatot egy 12 tagú munkásküldöttség adta át Ney Géza főszolgabírónak, megtoldva azzal a a szóbeli fenyegetéssel, hogy a mintegy 500 főnyi tömeggel kényszerítik ki követelésüket és nem vállalnak felelősséget a rendért, ha nem távoznak a fenti közigazgatási vezetők. A főszolgabíró azonban 33