Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 4. Kommunista mozgalom és az egyesült párt tevékenysége Pest megyében a Tanácsköztársaság idején

4. KOMMUNISTA MOZGALOM ÉS AZ EGYESÜLT PÁRT TEVÉKENYSÉGE PEST MEGYÉBEN A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN A két párt egyesülése 1919. március 21-én gyakorlatilag azt eredményezte, hogy a munkásosztály fiatal, egyre izmosodó élcsapata, a KMP megszűnt. A kommunista párt csupán néhány hónapos múltra tekintett vissza, ezért szervezetileg gyenge volt és aránylag kevés helyen rendelkezett szilárd szervezettel. Ennek megfelelően az egyesülés legtöbbnyire úgy folyt le, hogy a kommunisták beléptek az SZDP-szervezetekbe. Az egyesülés Pest megye városaiban és falvaiban is úgy történt, mint az egész országban. Ahol voltak kommunista csoportok, ott beolvadtak a szociáldemokrata pártba, illetve a szakszervezetekbe. A szociáldemokrata párt és a kommunista párt szervezeteinek egyesüléséről nagyon keveset tudunk. Az esemény nem pontosan ugyanazt jelentette Aszódon, mint Cegléden vagy Vácott. Aszódon a repülőgépgyári munkások már december elején a kommunisták befolyása alá kerültek. A szakszervezet révén még a szociáldemokrata párthoz tartoztak, de a kommunista párt politikáját követték. Ezt igazolja, hogy a proletárdiktatúra kikiáltása előtt - mint arról már feljebb szóltunk - a kommunisták felé orientálódó szociáldemokrata tömegek nyomására megvalósult a munkástanácsban a munkás-egységfront a Schossberger báró-féle birtokok kisajátítására. Ezt az egységfrontot szilárdan a kommunisták vezették. Aszódon a két párt egyesülését már csak betetőzte az arról szóló határozat. Másként zajlott le az egyesülés Cegléden, ahol a kommunisták jóval a diktatúra előtt kiléptek az SZDP-ből. Ez ugyan érzékenyen érintette a szociáldemokrata párt helyi szervezetét, de a polgári demokratikus forradalom utáni rohamos szervezeti erősödést nem állította meg. 1919 februárjában a szociáldemokrata szervezetek 3783 tagot számláltak. Ehhez viszonyítva a kommunisták szervezeti ereje viszonylag kicsi volt. Ennek egyik oka, hogy a ceglédi munkások és szegényparasztok többsége a polgári demokratikus forradalom után került a munkásmozgalomba és nem rendelkezett még elég tudással és tapasztalattal ahhoz, hogy megítélje a forradalmi kommunista párt és a reformista, megalkuvó szociáldemokrata párt közötti különbséget. Megállapítható az a tény is, hogy a helyi szociáldemokrata vezetők, köztük Reiner Albert párttitkár és Urbán Pál vezető95