Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 11. Az ellenforradalom hatalomra jutása és a fehérterror

Az abonyi járásban a román megszállók segítségével letartóztatták a legexponáltabb személyek 8.0%-át. Az alsódabasi járásban Sári község vezetőit „a román katonai hatóság elfogatta és magával vitte". A többi község közül Lajosmizsén, Ócsán, Örkényben a csendőrség és polgárőrség letartóztatta a helyi vezetőket és egy részüket Kecskemétre, más részüket a budapesti gyűjtőfogházba szállították. Az aszódi járásban „az összes tetteseket letartóztatták s a pestvidéki államügyészségnek átadattak". A gödöllői járásban a vezetőket, „izgatókat" és a „közrendre veszélyes" kommunistákat letartóztatták, szám szerint 336-ot: a legtöbbet Gödöllőn (61), Isaszegen (45), Pécelen (36) és Csömörön (20) és ellenük a pestvidéki ügyészségnél az eljárást megindították. Ebben a járásban - Endre Zsigmond és fia Endre László járása - „ a csendőrség és a karhatalom figyelemmel kíséri a lakosságot és minden gyanús körülményről azonnal jelentést tesz". Arról már nem szól Agorasztó jelentése, hogy a letartóztatottakat éheztették, ütöttek-verték, majd rabláncra fűzve kísérték őket az állomásra és szállították a gyűjtőfogházba.

21 A monori járásról azt jelenti az alispán, hogy Üllő községben a Vörösőrség a románok bejövetelekor ellenállt, „amiből kifolyólag a románok 55 elfogott vöröskatonát, kivégeztek". Az úri vármegye „ad acta" tette ezt a felháborító gaztettet is, holott a monori főszolgabírói iratok között megtalálhatjuk az eset részletes leírását. Eszerint a bevonuló román csapatok augusztus 3-án a Monor község melletti agyagbányában 5 3 fegyvertelen vöröskatonát agyonlőttek. A hozzátartozók 1919. október 11-én - nyilvánvalóan a közeledő halottak napja miatt is - a monori járási főszolgabíróhoz fordulnak meggyilkolt hozzátartozóik exhumálása és rendes eltemettetése érdekében. A főszolgabíró a „nyugtalan közállapotokra" hivatkozva, kérésüket elutasítja. Csak később, 1920-ban engedélyezi a munkaügyi és népjóléti miniszter az exhumálást és az áldozatok eltemetését. Ekkor azonban már csak 15 fő személyazonosságát sikerült megállapítani.

22 A monori járásbeli Maglódon a román csapatok a mai gépgyár helyén fogolytábort létesítettek és a zsidó temető árkában kivégzések is voltak. Sok maglódít vittek különböző internálótáborokba, a munkástanács tagjai közül dr. Vadkerti Sándor orvost agyonverték, Benyó Sándor a börtönben szerzett sérüléseibe belehalt.

23 A nagykátai és a váci járásban letartóztatottakról nem érkezett számszerű jelentés az alispáni hivatalba, de a ráckevei járás adatait ismerjük: mintegy 150 személy - köztük az egész csepeli forradalmi törvényszék - jórészt a budapesti gyűjtőfogházba került. A váci járásban letartóztatottak közül egyedül a Dunakeszi Főműhelyből 69 munkást börtönöztek be.

24 A letartóztatottakkal szembeni embertelen bánásmód miatt állandó volt a panasz. A csömöri jegyző is azt jelenti a gödöllői főszolgabírónak, hogy a letartóztatottak hozzátartozói, asszonyok, kétségbeesve jönnek hozzá, hogy tegyen 186 •