Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 9. Harc az ellenforradalom ellen

ban lehetett eredményes, mert a lakosság egy része maga is sérelmesnek, igazságtalannak érezte a két rendeletet. Az ellenforradalom elsősorban Dunapatajon győzött, ahol a sorozást június 19-én kellett volna megtartani. Ezzel szemben június 18-án éjszaka a zendülők letartóztatták a direktórium tagjait, a község kommunistáit és lefegyverezték a helybeli vörösőrséget is. Elfoglalták a postát, a községbe Budapest felől vezető országutat eltorlaszolták és a torlaszok mellé fegyveres őrséget állítottak. Az ellenforradalom területe Dunapatajtói számítva naponta minden irányban újabb és újabb területekkel gyarapodott és 21-én érte el legnagyobb kiterjedését. Északon Dunavecsén, Szalkszentmártonon, Tasson és Dömsödön át Kiskunlacházáig terjedt, a Dunántúlon Paks és Dunapentele közti falvakkal bővült, délen pedig átterjedt Tolna megye számos helységére. Június 25-ig az ellenforradalom hatalmában tartotta Pest megyéből a kalocsai, kiskőrösi és dunavecsei járást, valamint a kunszentmiklósi járás nyugati és a ráckevei járás déli részeit. A felkelés továbbterjedésének a déli demarkációs vonalon és a tiszai fronton elhelyezett katonaság száma és tűzereje szabott határt. Egykorú források azt látszanak bizonyítani, hogy e katonai „megszállás" nélkül az ellenforradalom sokkal nagyobb területekre terjedt volna át. E zömmel paraszti jellegű településeken a lakosság annyiban fejezte ki állásfoglalását a forradalom és ellenforradalom között, hogy bojkottálta a sorozásokat, a Vörös Hadsereg megerősítését. „A Kiskunhalasi Munkástanács június 21-i ülésén - írja Romsics idézett művében - például csak a tanácstagok fele jelent meg. Az ülés pedig úgy kezdődött, hogy Hubert József, a Belügyi Népbiztosság politikai megbízottja kifogásolta, hogy »a szervezett munkások maguk hangoztatják, hogy nem mennek el sorozásra.« A Kiskunfélegyházi Munkástanács június 19-én kénytelen volt a sorozás végső határidejét június 28-ig meghosszabbítani, mert a lakosság vonakodott eleget tenni a parancsnak."

15 Nagykőrösön június 19-én senki, június 20-án pedig 1 fő jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A toborzó népgyűlésen szónokló párttitkár beszédét megszakító tömeg hangulatát a Nagykőrösi Népújság így adja vissza: „Ne a háborúról beszéljen nekünk, hanem az aratásról! Úgy van, úgy van! - hallatszott ezer ajakról, mire általános zűrzavar támadt a teremben. Közbekiáltások hallatszottak, hogy a 75 kilós évi gabonafejadagot nem lehet elfogadni ..." - Hasonló lehetett a politikai hangulat a kiskunfélegyházi, kunszentmiklósi és a monori járás többi községében is, mert a három járás 23 településének mintegy 120 ezer lakosából, tehát kb. 30-40 ezer hadkötelesből június 26-ig mindössze 832 alkalmas jelentkezett. S ez a szám kevesebb volt a hadkötelesek 3%-ánál! A Dunapatajról kiindult felkelés északon, a főváros közelében, Ráckeve előtt halt el. Közvetlenül a dömsödi ellenforradalmi megmozdulás húzódott fel Kiskunlacházán át Ráckevéig. Lacházán június 20-án a jól felfegyverzett vörösőrség minden ellenállás nélkül átadta fegyvereit az ellenforradalmi csoportnak. 165