Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 9. Harc az ellenforradalom ellen

• A dömsödi és lacházi ellenforradalmárok azután Ráckeve ellen fordultak. Mivel Szigetújfalu felől is fenyegetett egy Ráckeve elleni akció - ahol egy felderítő repülőgépet is megrongáltak az ellenforradalmárok - Csepelről kellett segítséget kérni. Mintegy 40 vörösőr érkezett Csepelről, akiket még két század vöröskatona is követett. Fekete Béla politikai megbízott és Leykó Sándor vörösőrparancsnok vezetésével a ráckeveiek felkészültek a fehérek fogadására. A megerősített vörösőrség, a felfegyverzett öntudatos munkáskatonák és tanácstagok osztaga géppuskatűzzel fogadta a Duna hídján átkelni akaró lázadókat. Majd amikor északról, Szigetcsép és Szigetújfalu felől próbálkoztak betörni a faluba, a vasútállomásnál kibontakozott ellenállás visszavonulásra kényszerítette őket.

16 A Duna melléki ellenforradalom nem véletlenül akadt el a Csepel-szigeten, amely Pest megyének már azt a részét képezte, amelynek politikai arculatát és cselekvéseit a nagyüzemi munkásság határozta meg. Délen viszont csak nagyon kemény és véres harcok árán tudták leverni az ellenforradalmat. „Pest megyében június 20-án estére, Tolna megyében 21-re bebizonyosodott, hogy elsődlegesen az ellenforradalmárok nagy száma, másodsorban az erőtlen és rendszertelen ellencsapások miatt a megyei karhatalmak és a térségben állomásozó mozgatható katonai alakulatok a Duna melléki ellenforradalmat elfojtani vagy továbbterjedését meggátolni nem képesek . . . Június 20-án a Tanácsköztársaság legfelső politikai és katonai vezetősége előtt is világossá vált, hogy a Duna melléki ellenforradalom felszámolására a két megye karhatalma, valamint a déli demarkációs vonalról és a tiszai frontról elvonható századnyi erők együttesen sem képesek. A felkelés elfojtása, de legalábbis lokalizálása pedig egyre sürgetőbb feladatként jelentkezett, mert június 20-án délután már a Csepel-sziget egy részét is az ellenforradalmárok tartották birtokukban, s ez rányomta bélyegét a főváros hangulatára is . . ."

17 Miután a vörösőr-alakulatok elégtelennek bizonyultak az ellenforradalom leverésére és a hadsereg-főparancsnokság sem rendelkezett a frontokon és tartalékban olyan erőkkel, amelyeket erre a célra kivonhatnának, ezért a Budapest védelmére fenntartott IV. Hadtestre várt ez a feladat, és a hadműveletek irányításával Szamuely Tibort bízták meg A feladat sikeres elvégzése érdekében a hadseregfőparancsnokság Szamuely parancsnoksága alá rendelte a IV. hadtest vasashadosztályának két, a vörösőrhadosztály öt századát, a Fülöpszálláson védekezésre berendezkedett egy tengerész és egy tábori rendész vörösőr századot, az I. Hadtest tengerészezredéből a 3. (Peczkay-féle) zászlóaljat, a Dunapentelén veszteglő „Compó" és „Viza" őrnaszádokat 160 tengerésszel, valamint a Duna-Tisza közén levő összes vörösőralakulatokat. A hadműveletek június 20-án késő délután kezdődtek. A két vasasszázad 166