Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 1. Pest megye az 1918. évi polgári demokratikus forradalom előestéjén

i. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ELŐESTÉJÉN Magyarországon a századfordulót követő és az első világháború kitörését megelőző másfél évtizedben egyre súlyosabb formában jelentkeztek azok a problémák, amelyek végül is az Osztrák-Magyar Monarchia, és azon belül a történelmi Magyarország széteséséhez vezettek. A földkérdés megoldatlansága, a néptömegek elnyomása és jogfosztottsága, a nemzetiségek politikai és kulturális sérelmei jelentették azokat a válsággócokat, amelyek egy súlyos háborús vereség után az összeomlást elkerülhetetlenné tették. Hiábavalónak bizonyultak a zseniális Ady próféciái és figyelmeztetései, a tudós Szabó Ervin és Jászi Oszkár társadalmi helyzetelemzései, a feudálkapitalista, tiszaistváni Magyarország feltartóztathatatlanul „rohant a forradalomba". Az országra jellemző minden lényeges problémával Pest megyében is találkozhatunk, amely a legnagyobb vármegyéje volt a történelmi Magyarországnak. Mind a megye munkásságának, mind pedig parasztságának jelentős szerep jutott azokban a mozgalmakban, amelyek országos méretűvé válva, a politikai szabadságjogokért - elsőként az általános és titkos választójogért -, valamint a munkásés szegényparaszt tömegek kizsákmányolása ellen folytak. A régi Pest megyében - amelyhez akkor a mai Budapest peremvárosai is tartoztak - a legfejlettebb ipari centrumokat is megtalálhatjuk. Albertfalva, Budafok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet és Újpest jelentős üzemeiben dolgozó ipari proletariátus fontos osztagait képezte a főváros nagyüzemi munkásságának, amely Magyarországon élére állt a politikai harcnak. A földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak egyik jelentős tömegbázisát is Pest megyében találhatjuk, ahol olyan mammutbirtokok, mint Fülöp Józsiás Szász Coburg Góthai hercegé, az Aszód környéki báró Schossbergeré, a ceglédi Vallásalapítványi uradalom, a Gödöllői Koronauradalom, a váci püspökség birtokai és a királyi család ráckevei uradalma mellett a nagy- és középbirtokok tömege szorította ki a parasztságot a földről és tette szánalmas sorsú mezőgazdasági bérmunkássá. A ferencjózsefi „boldog békekorszakban" a váci rendőrkapitány 1903-ban ezt jelentette Pest megye főispánjának az újpesti munkások helyzetéről: „Újpes11