Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

A főszolgabírák is megyeszerte panaszkodnak a lakosság elégedetlensége és az ellenforradalmi hatóságok rendelkezéseinek szabotálása miatt. A biai járási főszolgabíró az 1919. évi II. félévi jelentésében arról panaszkodik, hogy a rendeletek ,,legtöbbször holt betűk maradnak, mert népünk, különösen a földmíves nép . . . bizalmatlan."

84 Az 1920. évi I. negyedévi jelentés szerint sem változott a helyzet, ugyanis ,,sok esetben kell csendőrségért folyamodni — mert a lakosság renitens."

85 A „renitens" lakosság szembeállása az ellenforradalmi rendszerrel kezdetben abban is megnyilvánult, hogy az államrendőrség sok helyen azért nem volt képes megfelelő működést kifejteni, mert kevesen jelentkeztek rendőrségi szolgálatra. — A pomázi járási főszolgabíró 1920. április 7-i jelentése is arról tudósítja az alispánt, hogy az államrendőrség ugyan megkezdte a működését, „azonban a Szentendrén székelő parancsnokság értesítése szerint államrendőrségi szolgálatra igen gyéren jelentkeztek."

86 A lakosság magatartása az ellenforradalmi rendszerrel szemben nemcsak passzív rezisztencia formájában nyilvánult meg, hanem nem egy esetben egészen harcias módon. Pl. Tök községben előfordult, hogy a lakosság Luka László, a volt direktóriumi elnök vezetésével népgyűlést tartott, amelyen a falu népe tiltakozott az erőszakos közmunka-kirendelés ellen. A helyzet odáig éleződött. hogy a csendőrség letartóztatta Lukat és átadta őt a pestvidéki kir. ügyészségnek.

87 Sokkal nehezebb problémát okozott a karhatalmi alakulatoknak és a köz igazgatási hatóságoknak a perbáli zendülés. Dani tábornok, Budapest körletparancsnoka 1920. május 18-án értesíti Pest megye kormánybiztosát a perbáli állapotokról. Ezt egészíti ki a biai főszolgabíró, Mészöly László május 28-i jelentése. E szerint a főszolgabíró április 20-án megjelent Perbálon, hogy hivatalos helyszíni vizsgálatot folytasson le Perényi Endre ottani jegyző fegyelmi ügyének tárgyalásával kapcsolatban. A község lakosai azt hitték, hogy nem fegyelmi vizsgálatról van szó, hanem az 1918-as októberi forradalom alkalmával menekülésre kényszerült jegyző állásba való visszahelyezéséről. Ezért a község lakossága nagy tömegtüntetésen tiltakozott a jegyző visszahelyezése ellen és ezt kiáltozta: „Nekünk nem kell hivatalos viszgálat, most már nem úgy lesz, mint azelőtt volt, mert már nem az urak parancsolnak, hanem a nép!" — A jelentés szerint a tömeg fenyegető magatartásával szemben az ott levő zsámbéki csendőrőrs 4 embere gyengének bizonyult, ezért a főszolgabíró kénytelen volt a községet a hivatalvizsgálat megejtése nélkül azonnal elhagyni. A főszolgabíró semleges helyen rendelte el a fegyelmi eljárás lefolytatását, melyről már eleve kénytelen volt megállapítani, hogy „az egész község közönsége egyhangúlag és minden rendelkezésre álló eszközzel meg akarja akadályozni a goromba magaviseletével magát gyűlöletessé tett jegyzőnek visszatérését." A főszolgabíró — és ez jellemző az ellenforradalmi rendszer népellenes magatartására — nem azt a következtetést vonta le a perbáli esetből, hogy el kell ejteni a lakosság érdekeit és emberi önérzetét durván sértő jegyző visszahelyezésének tervét, hanem az alábbi indokolással csendőr őrs felállításával akarta engedelmességre bírni a perbáli népet: ,,Az őrs felállítását a lakosságnak a hatósági intézkedésekkel szemben való renitens magatartása folytán tartom szükségesnek, mely renitencia főként a forradalmi időkben elűzött jegyző visszahelyezése, a fegyelmi vizsgálat lefolytatásának megakadályozása, továbbá a gabonarequirálások befejezésének 352