Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

halogatása és az elöljáróság lemondásában nyilvánult meg, erőszakos kitörésre azonban az ügyek elodázása folytán nem került sor."

89 Mint Preszly főispánnak az alispánhoz intézett 1920. december 27-i átiratából kiderül, a perbáli elöljáróság lemondásának oka, hogy a budafoki csendőrtartalék két tisztje és 12 főnyi fegyveres katonája egyik perbáli kiszállás alkalmával ,,a községi elöljáróságot durván megsértette, részegen és erőszakosan lépett fel" a községházán ós a faluban.

90 Jellemző, hogy mindezek után a főszolgabíró 1921. augusztusában mégis visszahelyezteti az elűzött jegyzőt Perbálra! A jegyző személyes biztonsága érdekében a főszolgabíró átír az Észak Pestvármegyei csendőr parancsnoksághoz, amelyben megírja, hogy ,,a jegyzővel szemben a község egész lakossága osztatlanul (!) a legnagyobb ellenszenvvel viseltetik és érez . . .", ezért arra kéri a csendőrparancsnokságot, hogy a jegyzői lakásba (ahová a jegyző családja nélkül fog érkezni) még szeptember 5-e, az átadás előtt egy 3 tagú csendőrjárőrt helyezzen el a lakosság féken tartására.

91 Úgy véljük, hogy ehhez nem kell kommentár ... A perbáli esetben, mint cseppben a tenger, töményen megtalálható a Horthy-rendszer mélységes népellenessége, antidemokratizmusa, a népakarat cinikus és aljas semmibevevése. Különben a perbáli eset nem kiragadott példa annak illusztrálására, hogy milyen volt a Pest megyei néptömegek hangulata és magatartása az ellenforradalmi hatóságokkal szemben. A megye közigazgatási vezetőinek, a főszolgabíróknak a jelentéseiben sűrűn olvashatunk a népnek az ellenforradalmi rendszer iránti ellenséges érzületeiről és cselekedeteiről. így pl. az ún. bethleni ,,konszolidáció" kezdeti időszakában, 1922. augusztus 16-án a zagyvarékasi főjegyző az alábbi indokolással sürgeti csendőrkülönítmény kihelyezését az abonyi főszolgabírótól: „Általában forradalmi a hangulat s célszerű lenne a csendőrkülönítményt sürgősen visszahelyezni, mert a csendőrségnek puszta jelenléte is nagyban hozzájárulna a hangulat lecsillapodásához."

92 Még 1923ból is olvashatunk olyan jelentést mint amit a ráckevei járási főszolgabíró január 5-én küldött az alispánnak: „Bizonyos forradalmi hangulat még mindig érezhető, ami főként abban nyilvánul meg, hogy a hatósági intézkedéseket nem hajtják végre ... A nekik nem tetsző intézkedésekkel szemben kibúvót, csaknem nyílt ellenszegülést keresnek."

93 — A főszolgabíró példaként megemlíti, hogy Tököl községben a hatósági intézkedésekkel szemben tanúsított „ellenséges magatartás, sőt támadás is előfordult." A néptömegek ellenséges magatartása és forradalmi hangulata a közigazgatási hatóságokat ún. polgárőrségek szervezésére késztette. Kezdetben a csendőrség próbálkozott polgárőrségek szervezésével, de a polgári közigazgatás ezt nagymértékben sérelmezte. A gyömrői főszolgabíró 1920. november 12-i jelentéséből tudta meg az alispán, hogy a csendőrség a közigazgatási hatóságok tudta nélkül a községekben titokban működő polgárőrséget szervez. Az alispán tartva az ebből származó „félreértéstől" és „hatásköri összeütközéstől", a csendőrkerületi parancsnokságot arra kéri, hogy az ügyben vizsgálatot rendeljen el és az akciót állítsa le.

94 Ilyen intermezzo után kerül sor 1921. január 19-én a főispánnál lezajlott bizalmas tanácskozásra, ahol Preszly Elemér tájékoztatta a főszolgabírákat a belpolitikai helyzetről. A főispán — eltúlozva a belpolitikai helyzet nehézségeit — hangsúlyozta: „A közeljövőben meglehetős nehéz időkre van kilátás. Az ország belrendjének, amely igen sok oldalról, így különösen a bolsevisták részéről veszélyeztetve van, fenntartása a közigazgatási hatóság feladatát fogja :2;-t 353