Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

nak": PmL. Közgy. jkv. 1700, 510; 1701 nyarán pedig a szentkirályiaknak: PmL, 1701, 637. Ügy látszik azonban, egyik szándék sem vált valóra. 87 Földváry, i. m. I. 194. 1. szerint ezek a Rákóczi-szabadságharc idején elszéledtek, csak 1709 után települtek újra vissza. 88 Makkai, i. m. 124—125.1. Baradlay János: Dunaharaszti ós környékének története, H. é. n. (Bp. 1927.), 10—11. 1. 89 PmL. Mise. pol. 1698—10. — PmL. Ö. 21b. 90 PmL. Ö. 22c. 91 PmL. Ö. 21. b. Piliscsaba 1715-ben szlovák. 92 PmL. Ö. 21b. Nagykovácsiról egy 1710-ben készült urbárium (OL, UC. 85/16) azt írja, hogy 9 évvel azelőtt települt. A török utáni első német betelepülőkre csak a felfogásukkal szemben alkalmazandó szükséges óvatosság mellett vehetők tekintetbe a német „délkelet-kutatás" különböző termékei, így: A.

Lutz: Die ersten deutschen Ansiedler in Ungarn nach der Türkenherrschaft. Graz 1938. E. Bonomi: Die Ansiedlungszeit des Ofner Berglandes. Südost-Forschungen 1940, 403—472. 1. és kny. stb. 92

/a Az 1728-as országos összeírás (PmL. Ö. 4) rendszerint följegyzi, hogy a helybeliek emlékezete szerint a község mikor települt újjá. Ez az adat azonban nem mindig pontos. Pilisszentlászló eszerint kb. 30 évvel ezelőtt (1728 előtt) alakult. Pilisszántó 27 éve, vagyis 1701-ben alakult volna ugyanilyen adat szerint, bár a megyei összeírások nem tudnak erről. 93 Zsámbék várában 1096-ban 130 magyar katona élt, 125 házban, 150 pozsonyi mérő vetésterületet és 200 kapás szőlőt művelve. 94 Az idevágó irodalmat ld. Kosáry D.: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Bp. 1951, 460, II. Bp. 1954, 38—39. A Pest megyei vonatkozásokra főleg: Hornyik János: A ráczok ellenforradalma, 1703—1711. Századok 1868, 530. sk. 95 Beschreibung deren zu Ofen onder dem St. Gerrats Berg und zu Szent Andrea befindlich- und wohnhaften Griechen und Räzen. Buda 1697 jan. 7. OL, UC. 7/42. jvö. Nagy Lajos, Rácok Budán és Pesten 1686—1703. Tanulmányok Budapest múltjából XIII. 57—109. 96

,,Handtlungen, Hadtwercken und Tagwercken, oder wie sie solches nennen, argatin". A rácok közt akad egy-két magyar név is (Hadnagy, Szabó stb.). A tiszai határőrségben is akadtak magyar hajdúk, huszárok, volt kurucok. Reizner János: Szeged története. I. 1900, 182. 97 Borovszky Samu (szerk.) :Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye. II. Bp. é. n-, 95— 96.1. A szentendreiek 1701-ben 8 éves adómentességet kaptak azon a címen, hogy szőlőt ültetnek. PmL. Közgy. jkv. 1701, 605. 98 Hornyik János, i. m. Századok 1868, 541. 1. 99 Uo. 700. 1. 100 Uo. 541. 1. 101 OL, UC. 7/42. A tabáni rácokra a török alatt. Fekete Lajos: Budapest a törökkorban. Bp. 1944, 152—155. 1. Belitzky, i. m. 118. 1. 102 Conscriptio in comitatu Pilisiensi existentium Vattayo-fiscalium possessionum Alo. OL, UC. 85/16. 103 PmL. Ö. 21b. 104 Wittinger Antal: Török-Bálint története és leírása. Bp. 1901. Szerinte 1696-ig a telepesek száma 160-ról 31-re csökkent a több oldalról követelt adóterhek miatt. Vö. E Bonomi; Serben in Grossturwal—Törökbálint. Deutsche Forschungen in Ungarn. VI, 1941, 190—208. 1. és uő, Serbokroaten im Ofner Bergland. Südostdeutsche Forschungen 1939, 58—69. LA budai jezsuiták 1700-ban a megyéhez írt levele szerint az előző évben települt ide 39 jobbágy Ausztriából és Bajorországból. PmL. Inst. pol. 1700—1. 105 Mint hibaforrás mindig elképzelhető, hogy két különböző időpontban (vagy helyen) végzett Összeírás nem egészen egj forma mélységig megy el a szegényebb paraszti rétegek nyilvántartásba vételében. Ld. alább, 138, 145 sz. jegyzet. 106 Mivel a kecskeméti és a solti járásban a családfők száma nem mutatja a kiugrást, összmegyei viszonylatban ez nem ily élesen mutatkozik (1699: 7209, 1701: 8309, 1703: 8178). »j 81