Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

107 Ld. 76. sz. jegyzet. 108 Ld. 78. sz. jegyzet. 108 A pozsonyi mérő (metreta Posoniensis) = kb. 62,52 liter = 53,30 kg. Egy magyar hold (1000—1200 öl) bevetéséhez kb. 2 pozsonyi mérő búza kellett, az egy évben bevetett szántóföld tehát nagyjából fele annyi hold lehetett, mint az elvetett mérők száma. Kétnyomásos rendszernél azonban ez a vetésterület a másik évben sorrakerülő második nyomással (calcatura, campus) együtt tette ki a rendelkezésre álló szántóföldek összegét. 110 Egy akó (urna) = 32 pint = 45,23 liter. Kb. 2—3 akó termett 1 kapás (kb. 200 D szőlőn. 111 Az 1696. és 1715. évi országos összeírás éppen a Pest megyei viszonyok közt legfontosabb állatállományt hagyja figyelmen kívül, és egyébként is más mértékegységeket használ (a vetést pozsonyi köbölben, a szőlőt kapásban számítja). 1703-ban külön rovat tünteti fel a helységek tartozásait (debita) is (127 ezer Ft). 1699-ből sajnos nem kapunk ezzel összevethető adatot. 112 Az 1715-ös összeírás szerint egy sor pilisi helység (Budakeszi, Nagykovácsi, Pilisvörösvár, Torbágy stb.) csak irtvány-szántófölddel rendelkezett, ós csak egy nyomással, minden évben ugyanazt a földet vetette be. 113 1696-ban Bogyiszló, Fájsz, Foktő, Kalocsa és Kara vetésterületét vitte el részben vagy egészben a Duna árvize. Ugyanezt halljuk 1715-ben Peregről és Szigetszentmiklósról. 114 OL, UC. 7/62. 115 Galgóczy, i. m. (Nagy-Kőrös), 29—30. közöl egy jegyzéket a XVII. századi állatállományról, de nem biztos, hogy ez csak a szarvasmarhákat számítja össze, vagy esetleg más állatokat (pl. lovakat) is. Eszerint Nagykőrösön 1634—1640 körül kb. 10—11 ezer, az 1660-as években, a visszaesés után 4,5—5 ezer állat (marha) volt: 1703-ban a szarvasmarhák száma ugyanitt 3059; a lovaké 503. 115

/a 1701-ben speciálisan a kecskeméti járásban ugrik fel igen magasra (42525) a búzavetés, majd itt esik leginkább vissza. Olyan elemi hibaforrásnak, hogy esetleg más mértékegységben számolnak, nincs nyoma, és annak sem, hogy nem a vetőmagot, hanem a termést számolták, ami ekkoriban nem szokásos. (A terméshozam egyébként általában alacsony volt: 1715-ben Monoron 1 köböl vetőmagból 3—4, gyengébb földön: Veresegyházán csak 2—2,5 köböl búza termett). Esetleg az még előfordulhatott, hogy éppen ós csak a kecskeméti járásban 1701-ben a 2 nyomásos rendszer ugarját is fölvették, bár általában mindig az azévi vetést vették egyébként figyelembe (mint az 1715-i összeírás meg ia toondja). 116 Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957, 78—79. 1. 117 OL, UC. 4/34. us Wellmann Imre: Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII. században. Agrártörténeti Szemle 1961, 3—4 sz. 361—363. 1. 119 Majláth J. (im. 202) szerint a XVII. század végétől Nagykőrösön a korábban külső pusztákon folyó, fólszilaj állattartás módja megváltozott, súlypontja a mezei kertre helyeződött át. Ugyanakkor a gabonatermesztés is megnőtt, „a háborús viszonyok, az országban állomázozó nagyszámú katonaság pedig tetemesen megnövelték a gabonaszükségletet. Ld. még Majláth Jolán—Márkus István; Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században. Századok 1943, 307. sk. 120 PmL. Inst. pol. 1695—3. 121 PmL. Inst. pol. 1696—1. Vö. Thury József; Pest megyei községek panaszai 1696-ból. Történelmi Tár 1901. 122 PmL. Inst. inut. 1697—2. 123 PmL. Inst. inut. 1697—4. 124 PmL. Inst. inut. 1697—12. 125 PmL. Inst. inut. 1697—11. 128 PmL. Inst. pol. 1701—2. 127 PmL. Inst. pol. 1701—3. 128 PmL. Inst. pol. 1701—4, 7. 82