Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

7800 négyszögölre volna szükség, „de a tulajdonosok sehol nem hajlandók telket átengedni".

142 Még a vitézitelek-felajánlásokkal is baj volt, pedig az ellenforradalmi kormányzat valóban súlyt helyezett arra, hogy a rendszer szűk tömegbázisának kiszélesítése érdekében minél több háborús és ellenforradalmi érdemekkel rendelkező vitéznek juttassanak telket. Preszly Elemér főispán az 1921. július 19-én e tárgyban tartott bizalmas értekezleten a megyei közigazgatás vezetői előtt ,,sajnálattal állapítja meg, hogy a vármegye területén felajánlások csak igen gyér számban történtek . . . Felhívja a hatóságok vezetőit . . . hogy közöljék a földbirtokos osztállyal, hogy a felajánlott vitézi birtokok úgy a földbirtokreform, mint az új vagyonválság tekintetében teljes egészükben fognak beszámíttatni . . ."

143 A Horthy-rendszer, a földbirtokos osztály mélységes' népellenességére mutat, hogy mivel a kívánt háborús kitüntetésekkel rendelkező vitézek jelentős része parasztember volt, ezek számára csak nagyon keservesen, vagy egyáltalában nem juttattak földet. Sok helyen még a pénzadományt is megtagadták a Horthy-féle vitézitelek- akció javára. Ez a helyzet a biai járásban is, ahol Budafok, Budaörs és Bia kivételével nem ajánlanak fel vitézi telket. De Budatétény, Páty, Tinnye és Tök községben még a gyűjtés is teljesen eredménytelenül végződött.

144 A földbirtokosokon kívül a gazdagparasztság is teljes közömbösséget tanúsít a vitézitelek-akcióval szemben. A kunszentmiklósi járás főszolgabírója 1923. április 5-i jelentésében meg is feddi a „gazdatársadalmat", mert nem ad elég segítséget ,,az állam keresztény nemzeti alapon való restaurálása" munkájához. A Horthy-féle vitézitelek-akcióról szólva kifogásolja a jelentés, hogy ,,épp a legvagyonosabb gazdák szeretnék magukat a képviselőtestületek által statuált adakozásból kivonni, ami rossz hatást kelt".

143 Pest megyében a szegényparasztság a földreformtörvény végrehajtásától remélte jogos igényeinek a kielégítését, nyomorának megszűnését. Ezt a reménységet tükrözi Cegléd, a nagy alföldi parasztváros polgármesterének 1922. április 4-i jelentése is az alispánhoz: ,,Az alsóbb osztályhoz tartozó lakosok lerongyolódva járnak, de megnyugtatja őket s bíznak a jövő kedvezőbb kialakulásában, a földbirtokreform végrehajtásában, hogy talán ez év őszén a ceglédi határban levő mintegy 3000 kat. hold vallásalapítványi föld felosztásra kerül, esetleg bérlet útján."

146 Pest megye gazdasági felügyelőjének 1922. évi jelentése is a néptömegek e nagy várakozásáról számol be, bár már az igényjogosultak csalódottsága is kicsendül a jelentós alábbi részéből: ,,A földbirtokreform végrehajtását mindenütt türelemmel várja a nép, jól tudja immár, hogy a földet irgyen nem kapja s nagyobb mozgalom csak ott észlelhető, ahol lelketlen izgatók bujtogatnak."

147 Az ellenforradalmi közigazgatás a szegónyparasztság és az agrárproletariátus elégedetlenségéért és mozgalmaiért a „lelketlen izgatókat" okolja, ami a valóság meghamisítása. Ezzel szemben az igazság az, hogy a falusi néptömegek elégedetlenségét az a csalódás okozta, amit a hazug földreform-demagógia után, annak végrehajtása során érzett. Még a kevésbé öntudatos paraszti rétegek is ráeszméltek arra, hogy az ellenforradalmi kormányzat földreformja a parasztság földéhségének a kielégítése helyett csak tömegméretű becsapásának eszköze volt. A szegényparasztság forradalmi elégedetlensége és elkeseredése az elvetélt földreform ós a súlyos gazdasági helyzet miatt hosszú évekig „foglalkoztatta" az ellenforradalmi közigazgatást és erőszakszerveket. 366