Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)
II. Szöveggyűjtemény
évi 45.278 törvénycikk szerint azok számbavétele és átadása az arra kijelölt káptalannak még az országgyűlés tartama alatt történjen meg. (25.) A honosítás díját 3000 forintra emeljék, és az erről szóló diplomákat az országgyűlési befogadás előtt ne adják ki. Akik pedig fizetési kötelezettségüket felszólítás után sem teljesítik, azoknak nevét a törvény szövegéből töröljék ki. (26.) Ha pedig valakik, akiknek törvényes joga arra nézve nincsen, mégis az országgyűlésen ülést és szavazati jogot követelnének, törekvésüket mindenképp gátolják meg. Szavazás esetén ugyanis a nemesi jogokat sértené, ha szavazataikkal egyenértékűként kezelnék valamely nem nemes személyekét is. /Utólag kihúzott kiegészítés: Ha azonban ülőhelyet mégis kapnak, a szavazati jogot vonják meg tőlük./ (27.) A fentiek szerint akadályozzák meg a szabad királyi városok azon törekvését, hogy a vármegyékkel azonos értékű szavazattal rendelkezzenek a diétán. Hiszen a városok követei küldőiket mint egyetlen nemest képviselik, a megyei követek viszont az összes ottlakó nemes nevében járnak el, így nyilvánvaló jogsértés lenne a szavazatok egyenlő értékelése. A nemesi jogok régebbi mivolta mellett, a városok egyébként is annyi kiváltságban részesülnek, és olyannyira csak a saját hasznukat, s nem az ország boldogulását nézik, hogy nem lehet szavazatuk sem számban, sem súlyban egyenlő. Ezért, ha a többi vármegye követei azt szorgalmaznák, hogy a megyei követek szavazatát a megyében élő nemesek száma szerint értékeljék, a javaslatot mindenképp támogassák. /Az utolsó mondat helyébe írt, utólag kihúzott szöveg: így minden erejükkel azon legyenek, hogy szavazatuk ne legyen egyenértékű, vagy méginkább, hogy a városokat osszák négy kerületre és aszerint rendelkezzenek egy-egy szavazattal, mégha részvételi jogukat meg is tartanák valamennyien./ (28.) Az 1741. évi 33.278 279 280 281 és az 1751. évi 10.280 törvénycikk szerint a magyarországi és csatolt részekbeli jezsuiták és kollégiumaik számára egy önálló magyarországi rendtartományt különítsenek el. (29.) A királyok, érsekek és mások által a nemes ifjúság oktatására hagyott alapítványokat az alapító szándéka szerint kezeljék, ha pedig szünetelnének, újítsák meg azokat. Mivel pedig bátaszéki apátságban sem magyarul, sem latinul, hanem csak németül oktatnak, s így a magyar ifjakat szinte teljesen kizárják, ezért az 1550. évi 19.281 törvénycikk szerint azt magyar egyházfi vagy más, a honi ifjak nevelésére gondot fordító társaság gondjaira bízzák. A ciszterci és premontrei rend javaikat bírják csak az országban, konventjeik azon kívül vannak, jövedelmeiket így mindenféle kiviszik az országból, ezért kérvényezzék, hogy a haszon egy részéből tartsanak fenniskolát, melybe megfelelő számban vegyenek fel magyarokat is. (30.) Mivel a Helytartótanácsnak csak közvetítő szerepe van, s ezen közbeeső tevékenységével csak hátráltatja mind az uralkodói rendeletek végrehajtását, mind a megyei jelentések célhozérését, ezért amennyiben a többi megye képviselői is egyetértenek azzal, úgy javasolják, hogy inkább a királyi kancellária 278 „ Országos levéltár felállításáról, s mások leveleinek a királyi kamarákból, s a szent Mártonról nevezett szent-pannonhalmi conventből és Erdélyből visszavételéről" 279 „A Jézus-társasága rendjének tartományáról, valamint a Sz. Ferencz-rend Mária tartományában való váltakozásról, és a wimpassingeni conventről" 280 „ A Jézus-társasági szerzet-rend tartományának megosztásáról ” 281 „A pusztán maradt egyházak, káptalanok és conventek fekvő jószágai és jövedelmei iskolák állítására fordítandók" 69
