Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)
I. Bevezető
hagyományos értelemben vett megbízólevél, oklevélformátumban kiállított meghatalmazás a követek részére.18 Ennek alapján elmondhatjuk, hogy bár a megbízólevél alapvető szerepe az volt, hogy feljogosítsa a követeket, hogy küldőik nevében az országgyűlésen szerepeljenek - lásd második típus -, emellett azonban, mivel az országgyűlési megjelenés kötelező volt, küldőik kötelezettségének teljesítését is igazolta - lásd első típus -,19 20 ami végül magának az országgyűlésnek a döntőképességét, az ott hozott határozatok érvényességét is biztosította. Áttérve azonban a követek feladataira és kötelezettségeire, jól szemlélteti mindkettőt a (második típusú) megbízólevél következő formulája: „dantes et attribuentes eisdem plenariam potestatis facultatem, quatenus penes instructionem sibi datam nomine nostro ea, quae conservationem boni publici permansionemque horum comitatuum respicient, proponere et cum inclytis statibus et ordinibus regni in emolumentum premissorum cooperari valeant. ”2I> A követek feladata ennek értelmében a közjó szem előtt tartása és a - nemesek által képviselt, de annak egész népét jelentő - megye megmaradásának biztosítása, amelyhez szabad kezet kapnak, feltéve, hogy a nekik adott utasítás szerint járnak el. Arra nézve, hogy ez utóbbi pontosan mit jelentett, vagyis hogy milyen mértékben kötelezték az utasítások a követeket, az általános jogtörténeti nézet az, hogy nem bocsátkozhattak tanácskozásokba olyan ügyekben, melyekre nézve nem volt utasításuk, ekkor pótutasítást kell kérniük.21 Vannak megengedő nézetek is, melyek a pótutasítás kérését csak a jelentősebb ügyekre nézve rendelik el,22 s ez volt valószínűleg az íratlan szabály, a „szokás” erre nézve, melynek érvényesülése változó volt. Kérészy, előrebocsátva, hogy az utasítások kötelező érvényével kapcsolatban megoszlanak a vélemények, azt emeli ki, hogy a követek küldőik felé tartoztak elszámolással, a szokásjog, miszerint őket akár vissza is hívhatták, ha nem tartották be az utasításokat, erre szolgált, egyébként az országgyűlésen nem vizsgálták, milyen instrukciókkal érkeztek, szavazatuk/véleményük érvényes volt.23 - Valóban, ha már a megbízólevelekkel kapcsolatban kiemeltük, hogy elsődleges funkciójuk a kiküldőkkel való kapcsolat deklarálása, itt is logikusnak tűnik, hogy a kezdetekben, mondhatjuk az intézmény megszilárdulásáig a legfontosabb az volt, hogy a küldők jogaik képviseletét számon kérhessék. A további gyakorlatot azonban befolyásolta az udvar és a rendek külön- és együttes érdeke is. Együttes érdek volt, hogy az országgyűlés döntőképes legyen, tehát ne kelljen minden ügyben megvárni a megye utasítását, más részről az udvar érdekeit látszik kiemelni Eckhart megjegyzése, miszerint a kellemetlenkedő követeket 18 Pédául 1741-ből: MNL PMLIV. 1-a. XIX. kötet, 571-572. o. és 1764-ből: MNL PMLIV. 1-a. XXIII. kötet, o. 19 Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a megbízólevelekbe - kivéve természetesen, ha utólag állították ki - mindkét követ nevét beleírták. 20 MNL PML IV. 1-a. XIX. kötet, 571-572. o. 21 Mezey 115. o., Timon 647. és 733. o. 22 Csizmadia 173. o., Kérészy 22. o. 23 Kérészy 22. o. 13
