Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)
I. Bevezető
Az 1625. évi 62. cikkely szerint a távollévő mágnások és a vármegyék küldötteinek birtokos nemeseknek kellett lenniük," személyükre nézve azonban egyéb megkötéssel nem találkozhatunk. A követek választása, a többi tisztviselőhöz hasonlóan, nem fejenkénti szavazással, hanem közfelkiáltással (communi ominum voto) történt, azzal a különbséggel, hogy általában mégcsak jelöltek állítására sem került sor.11 12 Salamon Ferenc az 1741. évi országgyűlés megyei előkészületei kapcsán jegyzi meg, hogy szégyenletes módon, inkább tehernek érezték a megyei nemesek a követi tisztséget, mint megtiszteltetésnek és igyekeztek kibújni a kötelesség alól.13 A fentiek szerint valóban nagy tehernek számított az elhúzódó tárgyalásokon való részvétel, így a választásnál ezt a szempontot is figyelembe kellett venniük a megyei rendeknek. Akiről úgy tűnik, hogy valóban elsődleges kötelességének számított a megye képviselete, az az első- vagy másodalispán volt,14 ugyanis legtöbbször ők szerepeltek követként. Többször a másik legátust szintén „hivatalból” küldték ki a jegyző, esetleg más tisztségviselő személyében. A rendek azonban attól sem idegenkedtek, hogy mágnások és/vagy udvari tisztviselők képviseljék őket, bár az kérdéses, hogy azért-e, mert ez tűnt számukra praktikusnak (hiszen hogy csak a Pest megyei példákból induljunk ki, az alországbírónak vagy ítélőmestemek15 egyébként is jelen kellett lennie az alsótáblán, így nem jelentett plusz terhet a megye képviselete), vagy mert az ő tekintélyüket és befolyásukat próbálták kihasználni. A résztvevők között azonban nemcsak valós hivatalnokok, hanem általában tiszteletbeli kinevezéssel rendelkező táblabírák is szerepeltek, akiknek működése és motivációi a fentiek szerint külön figyelmet érdemelhet. A vármegyei követek az őket igazoló megbízóleveleket valószínűleg a felső- és az alsótábla elnökének, tehát a nádornak és a személynöknek is átadták.16 A követutasításhoz mérten talán mellékesnek tűnhet ez a dokumentum, mégis meg kell jegyeznünk, hogy credentionales néven két típusú iratot találhatunk a Pest megyei közgyűlések anyagában. Az egyik a nádornak - annak hiányában 1741-ben a prímásnak — címzett levél, amely bejelenti, hogy a megye kiket jelölt ki követeként és mintegy a kegyelmébe ajánlja őket, kérve azok elismerését.17 A másik típus pedig a 11 Ezt megerősítette az 1723. évi 7. cikkely 3. paragrafusa is. 12 DEGRÉ 2004b, 180-181. o. 13 Salamon 37. o. 14 Salamon Ferenc is így fogalmaz: „az egyik követ készen megvolt az alispán személyében” Uo. 15 1728-29., 1741., 1764-65-ös országgyűlések. 16 Ezt az támasztja alá, hogy több országgyűlésről is két sorozatban maradtak meg a megbízólevelek. Az 1708-15. évi országgyűlés anyagában (MNL OL N 50. Fase. 2NB és Fase. R) az első csomó a lajstromkönyv szerint a következőket tartalmazza: Litteras credentionales (...) ad diaetam anni 1708 (...) ad principem (...) palatinum et (...) vicepalatinum et officii personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenentis substitutum datas, és majdnem mindegyiknél feltüntetik, hogy azt a nádornak címezték, 1728-29-ben (MNL OL N 52. Fase. AAA1 és AAA3) a második címzésében az áll, hogy azokat a személynöknek adták át, 1741-ben (MNL OL N 53. Fase. BBBNB és Fase. BBBNBNB) címzés alapján az elsőt a nádori poszt üresedése miatt az országbírónak címezték, a másikat a személynöknek adták át. '7 „ locum et sessionem competentem eisdem admittere et propositionibus eorundem fidem dare vota denique et (...) cooperationem gratiose acceptare (...) dignetur". MNL PML IV. 1-a. XIX. kötet, 572—573. o. 1728-ban a pótkövet Bohus számára MNL PML IV. 1-a. XIV. kötet, 233. és 445. o. 12
