Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

Ismeretlen személy levele ismeretlen címzetthez (A kötet 67—70.v oldalán) Ismeretlen személy keltezés nélküli levele ismeretlen címzetthez az országos összeírásról. Isten az új évnek minden részében tegye szerencséssé, boldoggá, s a szomorú változásoktól oltalmazza meg és adjon többet is friss jó egészségben, ezeket kívánja. Folyó hó 6-án neki írt „becsületes úri levelét" a mellékletekkel együtt megkapta, és érti a nagyobb bizalmat e pusztulásra jutott földhöz. Isten áldja meg az igaz hazafiakat, akik pedig felebarátjuk és szomszédjuk „kárára igyekeznek", azokat Isten térítse [meg] és ne büntesse e veszéllyel és utolsó pusztulással, melyekkel mi „hányattatunk". [A címzett] emlékezhet arra, hogy amidőn 1712-ben az országgyűlés alkalmával a követek kérelmei alapján a nádor megparancsolta „követségi hivatalunknak", hogy a következő években állapítsák meg e megnyomorodott földnek a silányságát (extremitas), s az aránytalanságot is, melyet őfelsége is látott. E megromlott, szánakozásra méltó föld mind őfelsége, mind az egész haza előtt előterjesztette a maga igazságát és pusztulását akkori követei által, hogyha őfelségének és a nemes hazának úgy tetszik, „akár czigány, akár sidó által conscribáltassunk", csak a helyes arányt állapítsák meg. Megtalálták az országos összeírás elvét és módszerét, amit véghez vittek, de tévesnek jelentették ki, s az arány is „nyomorúságban megmaradt", s ennek oka a korábbi nádori összeírás is, mely téves volt. Azt remélik nyomorúságuk tengerében, hogy hajótörést szenvednek az új tervezetben is, mivel ha egy küldöttség írja össze az országot, az új elnyomást hoz. Hat esztendeje remélik az országgyűlésen meghozott döntés és összeírás alapján a kívánt arányt, de ezt el nem érhetik a különböző elmefuttatások és információk miatt. Hogyan fogják elérni, hogy „az egy rendbéli megbízottak" írják össze az országot, hány év kell ehhez? Addig pedig csak szenvedjünk, ha őfelsége nem tekint ránk, s az elmefuttatásokat nem mellőzi rövid úton? Amiről panaszkodni sem mernek, „az alatt peniglen nyögünk mint a bárány". A több puszta földet, parlag szőlőket, elméket futtató (!) urak nem csak lépésekkel, de a lovak futtatásával is mérhetik: hogy a föld üres, nincs rajta nép, s csak ha van nép, akkor van fillér. Ugyanis ki kaszálja a pusztákat, ha ember nincs, és kinek a marhája fog a pusztákon legelni, ha ember nincs. A baglyok és vadak fogják kaszálni és élni, de azok bizony terhet nem fognak viselni. Észrevehető a tervezetből, hogy a gyűlöletes összehasonlítást ki akarják terjeszteni némely királyi városra és némely vármegyére is — kivéve a nemességet, mely „portát nem ingerediál" —, ámbár akárki írja össze Pozsony városát és Borsod vármegyét, ha több , akármely félét, Pozsony városában nem talál,