Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)
Regeszták
mint Borsod vármegyében, erre életét meri tenni. A szőlőket is, ámbár jöjjön összeírni akármelyik pozsonyi polgártárs, és viszont, Borsod megyétől menjen valaki Pozsony városát összeírni, ebből ki fog derülni, hol van több termékeny szőlő, azoké-e, akik portát ingrediáinak. Hasonló helyeken hasonló legyen a megfigyelés. Nemcsak a szőlőket kell nézni, hanem a parasztembereket is, és kié a szőlő, van-e egy portát ingrediáló embernek „külemb darab szőllője", mint Pongrácznak Pozsonyban. Többet is találnak olyat, ha „classificatióra fogják". Igenis, legyen összeírás a második tervezet szerint, melyet az ország szándékával ellentétes módon állítottak össze, de szükséges, hogy mindnyájan, akik az aránytalanság miatt elgyengültek, térden állva boruljanak őfelsége lábaihoz, s kérjék, hogy amíg az összeírás véghez nem megy, az elnyomáshoz ne adjanak hozzá másik elnyomást, hogy őfelsége további szolgálata számára megmaradhassanak. Ezt vegye magára az ellenkező és disputáló fél, a mi elviselhetetlen terheinknek legalább a felét, és viselje addig, míg az öszszeírás véghez nem megy azzal a biztosítékkal, hogy „mink jobban vagyunk", mint a kifogásokat összeíró felek. Ebben az esetben, ha az összeírásból ideiglenesen kivesznek egy részt, azt adják oda annak, akit ismételten megkárosítottak. Az összeírás befejezése után ne tartozzanak visszaadni a helytelen abszurdumok miatt szenvedett jogtalanságokat. Ha pedig a teher oda hárul, maradjon is ott, ahová dőlt. Igazságukban hallgatagságuk miatt tovább ne szenvedjenek, ezért méltó volna a dolog folytatásáról általában gondolkozni, és e nyomorult föld első oszlopait alázatosan kérni, hogy a megfelelő helyeken és őfelsége előtt e föld dolgait támogassák. A levelet pedig, mihelyt vettem, azonnal sürgősen útra bocsátottam. Ami [a levélíró] véleményét illeti, hogy aki az elvégzendő összeírás pontjait összeállította, ha elméje és szándéka által szegény hazánk javát s a szegény lakosok megmaradását tűzte ki célul, sokat érdemel fáradozásaiért, és neki minden jót kíván. Mivel az eddig elkészített összeírásban sok hiba és alkalmatlanság maradt, de „az vissza tetczik", hogy a nemes ország elhatározása szerint kiküldött nemes és becsületes összeírok, akik pontosan és minden melléktekintet nélkül jártak el, és akiket mint idegeneket eskü kötelez., igazságtalanságok elkövetésébe nem esnek. Ezek hitelességét kétségbe vonja s az ebből keletkezett hibát a lakosok hibás vallomásával magyarázza. De vajon nem lenne-e hasonló hiba, ha a 9. pontban meghatározott módon járnának el. Sőt, mi a célja e pontnak az összeírókkal? Azt hiszi, hogy 3 vagy 4 évig akarnák folytatni [az összeírást], a szegény vármegyék túlterhelteknek éreznék magukat, mert ha egy rendbéli összeírok elmennek, a szüntelen munkát megunván, abbahagyják. Ha meg akarják vizsgálni a 9. pontban felvett paragrafust, ahol úgy hozza a szükség, hogy megállapítsák a helység fekvését és meghatározzák a lakosok javait vagy kárát, néha maguk a mágnások is kime-