Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

1690. No. 4. 91. I. Lipót Laxenburgban, 1690. május 16-án, Maholányi (Maholány) János aláírásával kelt levelében elengedi a török iga alól felszabadított területen (ahol a több évig tartó háborúskodás sok kárt tett) a tized és más adók fizetését. Ezt tudtára adja a budai és belgrádi (fehérvári?) felügyelőségnek (

inspect io) is. (latin) 1691. No. 1. 92. Pesten, 1692. május 17-én tartott közgyűlésen publikálták — Laczkovics (Laczkovicz) István jegyző közreműködésével — a parasztvármegye rendszabását. 1692. május 21-én Sőtér (Sőter) Ferenc kiadta Katona János paraszthadnagynak, gödöllői (Gödőlliő) Faraghó (Faragho) Mihály és dányi (Dany) Dóczi (Dóczj) János vicehadnagyoknak. Mi, nemes Pest, Pilis és Solt uniált vármegyei úri és nemesi rendjei adjuk tudtára mindenkinek, akiknek illik, s kiváltképpen pedig tudtukra legyen ugyanezen Pest, Pilis és Solt uniált vármegyében rendeltetett parasztkapitányoknak, -hadnagyoknak, -tizedeseknek, falusi bíráknak és az egész külső szegénységnek, hogy mi a szegény községnek megmaradására való állapotukat jó rendben akarván hozni, egyenlő akarattal tinektek, a megnevezett kapitányoknak, hadnagyoknak, tizedeseknek, bíráknak, azaz az egész községnek megmaradásukra nézve szabtunk ilyen rendet. Elsőben is tudni kell az egész Pest, Pilis és Solt vármegyékben való parasztságnak, hogy ők jobbágyok lévén, a szokott adóval és munkával a földesuruknak tartoznak, és azzal, hogy hadnagyságra osztja a nemes vármegye őket, senkinek prejudikálni (előzetesen ítélni) nem akar, nem is lehet a földesuraknak, így erről semmi szó nem lévén, azért egyenlő értelemmel értsék az ide való pontokat. 1. Tudja azt az egész igaz kereszténység, hogy senkinek többel nem tartozunk, mint Istennek, ő szent felségének. Azért a parasztság kapitányai és hadnagyai arra figyelmesen vigyázzanak, hogy alattvalóik az iszonyú káromkodó szitkokat, átkokat s ama cégéres vétkeket eltávoztassák. Abban pedig ilyen rend tartassák: Ha valaki a parasztság közül ördögadtával, teremtettével, ebadtával, ördög lelkével, kutya hitével és (amit az istentelen világiak az ördögtől megtanultak, kitől az igaz keresztény ember csak írásba venni is irtózik) baszom lelkével és ehhez hasonló utálatos és Istent haragra indító szókkal és szitkokkal él, a kapitány, a hadnagy, a tizedes avagy városi, falusi bíró szorgalmatosan annak végire menjen. Első szitokért avagy átokért tizenkét forintra büntessék, ha arról sem tanul a káromkodó, másodszor is abban tapasztaltatik, huszonnégy forintra. Ha mégsem resisdistál (csillapodik), elöbb-